HEROSZ Ózdi Szervezete 

Éjjel (vagy inkább már hajnal) 3/4 4-kor indultunk el Kiskapudról, Dávid és én, és persze a 3 kutyus (volt ez már több is, majd mesélek...), akiket mindig hozunk-viszünk, mert már nem férnek sehol... Ekkor mínusz 10 fok volt :( Pontosan ez volt az egyik oka, hogy ilyen sokáig kint voltunk, még a szokásosnál is tovább, hiszen volt, ahova szőnyeg kellett, volt ahova meleg pléd, volt, akinek már csak rongyok maradtak, de nagyon hálásan fogadta, amikor a csípős hidegben visszasza

(na, ez most nagyon jó mélyről jött ki, nagyon bennem volt már minden gondolata, és ha ma délután nem ülhetek le egy húszpercre, hogy megírjam, akkor talán már szétfeszítettek volna a szavak belülről...A lekicsinylő nézések, a küzdelmeinket meg sem látó, ítélkező szemek, nagyjából ezek, amik hosszú idő után már írássá sűrűsödtek bennem, és muszáj volt, a mostanában megéltek miatt már tényleg muszáj volt kiírnom magamból. Tudom, lesznek, akik jót akarnak nekem, és azt mondják,

Nézzétek csak! :) https://insightmagazin.hu/…/karacsonyi-adakozas-interju-fa…/ Köszönjük Csóka Szilvinek, a cikk írójának a hozzám való végtelen türelmet és jóindulatot! Még mindig csak épül a menhelyünk, de ezt leszámítva minden más megállja a helyét! Köszönjük az őszinte érdeklődést, a lehetőséget, és előre köszönjük mindenkinek, aki úgy érzi, segíteni szeretne nekünk!