Egyméteres láncon

Sosem fogunk egyről a kettőre haladni, mi magyarok. Mert van egy olyan mentalitás bennünk, ami folyamatosan a széthúzást generálja...

Adott egy kutya, akit szarul tartottak. Sokan látták, többen be is jelentették. Tudtam, hogy ha ott marad, megfagy. Ha kiteszem a fb-ra, hogy segítség kell, nagy eséllyel eltüntetik. Ha jegyzőnek szólok, adok a sz@rnak egy pofont. Jöttek a mínuszok. Kimentünk Zsuzsival és Dzsenivel. A kutya ugyan nem sovány, de nagyon szörnyű módon van tartva, egyméteres láncon, ól nélkül, semmi, ahova elhúzódhat, vagy amin felmelegedhet kicsit. A lánc nem azért olyan rövid, mert feltekeredett, hanem mert egy karabínerrel ekkorára van állítva. Elég az neki...

Chip nincs, kutyának neve nincs, normális kerítés nincs. Állítják, hogy hamis, de ez nem igaz. Hirtelen mozdulatra megriad, lelapul. Elhozzuk a kutyust.

És az úgymond normális emberek közt nem mindenkinek az az evidens, hogy elhatárolódnak az ilyen emberektől, akik így tartják az egyszem kutyájukat, hanem fejükbe veszik, hogy én találtam ki a sztorit, mert a kutya túl tiszta, pedig sárban élt. Gyakorlatilag megvádol azzal, hogy hazudok...

Nem elég a sárban- fagyban, mások felelőtlensége miatt, rengeteg állattal küzdeni évek óta, mindenen túl, még mindig jön egy ügyeletes mindentudó is, és az amúgy is megtépázott idegeimen még rúg egyet, úgy, hogy életében 2 szót nem váltott velem.

Hogy is akarunk mi bármiben is változni jófele...??!

Lehet, hogy túlérzékeny vagyok egy ideje, de ez most szarul esett. Tegnap éjjel én riadtam rá, hogy Úristen, szegény kutya ott a domboldalban biztos megfagyott... Én indultam el a farkaslyuki bőrbeteg kiskutya útra bocsátása után azonnal ebbe a faluba, jelezve Dávidnak, hogy majd csak utána eszünk a kocsiban, addig nem tudnék. Én csúsztam le a fagyott sáron a domboldalról a fenekemen, mert lábon maradni nem sikerült. Utána mi gondolkodtunk Dáviddal, hogy a teltházban hova tegyük, miközben a nyakán a szoros nyakörv helyét maszíroztam, ő pedig ezer hálás puszit adott. Ez mind mi voltunk, nem a hölgy, de ő akkor is jobban tudja...