Mínusz 10 fok van
Éjjel (vagy inkább már hajnal) 3/4 4-kor indultunk el Kiskapudról, Dávid és én, és persze a 3 kutyus (volt ez már több is, majd mesélek...), akiket mindig hozunk-viszünk, mert már nem férnek sehol... Ekkor mínusz 10 fok volt :(
Pontosan ez volt az egyik oka, hogy ilyen sokáig kint voltunk, még a szokásosnál is tovább, hiszen volt, ahova szőnyeg kellett, volt ahova meleg pléd, volt, akinek már csak rongyok maradtak, de nagyon hálásan fogadta, amikor a csípős hidegben visszaszaladtam vele. És persze a hús mellé mindenkinek tápot is adni kellett, hogy a hideg reggel nehogy üres tányér mellett érje őket, ki is ment vagy 250 kiló. Húsból szintén rengeteg fogy, minden áldott nap több száz kiló. Egyre nehezebb megoldani a sok védenc etetését...véget érhetne már a tél, nekünk végképp nem hiányzik ez a hideg. Egyébként is sok ennivaló fogy, hiszen nagy a létszám, de a hideg megsokszorozza az étvágyukat. A héten rengeteg pénzért rendeltünk kaját, elsősorban húst, még a hétvége előtt pluszban is vásároltam, és minőségi tápokat is kaptunk jólelkű segítőktől 400 kilót. Mégsem elég...:( Ma (tegnap) már nagyon nehéz volt megoldanom a vacsorát (nálunk az a főétkezés a kutyusoknak), pedig Dávid egész nap főzött is pluszban a nagy üstben, és mondom, nem is kevés kajával indultunk neki a hétvégének, mégis, a végén már ott tartottam, hogy a kocsiból az innen-onnan kapott rúd kutyaszalámikat is elő kellett szednem (azt egyébként is nagyon szeretik), amiket pedig az itt-ott felbukkanó kóbor kutyák miatt tartunk az autóban, már pótlásnak a maradék kenyeret is kiosztottam a hús mellé, kiment a sok-sok zsákos táp is, még konzerveket is bontogattam (pedig azt inkább uzsonnának fogadják el), mikorra végre úgy éreztem, hogy most már mindenkinek elég jutott, ha nem is sok...
Pedig tudom, hogy sokan segítetek, másképp nem is menne. Hétfőre már meg is van rendelve nagyobb összegért a hús, hála Nektek érte! Szégyellem is, hogy mindig ugyanazok az emberek küldik a támogatást, és nagyon örülök, amikor újak is felbukkannak mellettünk. Ezt a hideg időt valahogy túl kell élnünk, aztán már majd csak könnyebb lesz...
Éppen ez, ez a folyamatos anyagi nehézség az egyik oka, hogy TELTHÁZAT kellett hirdetnünk! Tudom, sokan nem értik meg, de nem tudok mit tenni, bajbaj vagyunk, sokan vagyunk, kevesen vagyunk, stb, millió oka van, hogy meg kellett ezt a döntést hoznunk. Azonban az élet felülírja a tervezést... Két új kutyusunk is érkezett a napokban... Nagyon nehezen tudtuk megoldani az elhelyezésüket, de ők mind ketten meghaltak volna, ha odakint maradnak. Valószínűleg az utolsó pillanatban érkeztünk az életükbe...
A képen látható kutyusról a fotó nem adja vissza, de ő olyan szinten sovány, hogy én még ilyet nem is láttam, pedig sok csont és bőr kutyus megfordult már (sajnos) a kezemben az évek alatt. De Salamon (mert hogy ez lett a neve, és szerintem neki eddig életében még neve sem volt ezelőtt...) állapota minden képzeletet felülmúl.
Idős kutyus, de lehet, hogy csak a sorsa öregítette így meg. Csupa csont még a kis arca is, a szálkás bunda takarja, de aki élőben látja, és megérinti a testét, az mind elszörnyülködik vagy sírni kezd...
Mindemellett egy végtelenül jámbor, jóindulatú kutyus, aki el sem akarta hinni, hogy van kéz, ami simogat, és mióta betettük a neki adott puha kutyaágyba, azóta kijönni sem akar onnan...
Salamont mi találtuk, én láttam meg az út szélén, amikor jöttünk haza csütörtök délelőtt (null alvás után) Bélapátfalváról, ahova Csubit vittük álomgazdihoz. Egy elment, és már jött is egy a helyére...
A doki is elhűlt az állapotától, nem biztos benne, hogy visszafordítható az állapot, de én nagyon is bízom benne, mert Salamon, most, hogy végre szeretetbe és gondoskodásba került, valószínűleg életében először, nagyon is hogy élni akar! Remélem, hogy lesz is hozzá ereje, és amivel csak tudom, segítem őt ebben. A másik kutyusért szombaton mentem el, miután kaptam egy smst, hogy összeesve fekszik egy fal mentén csonttá soványodva... Ő egy kis kamasz, tele szeretettel, hálával, kiálló bordákkal, papír vékonyságú átmérővel, és bár egyetlen fokkal jobb állapotban van, mint az élőhalottként talált Salamon, de valóban iszonyúan vékony ő is... Egy úri környék és egy vikendtelkes rész határában feküst egyébként összeesve, reszketve, állítólag napok óta, lánccal a nyakában.
Haragszom a vikendtelkes "gazdákra", akik nyáron kijárnak a kutyát etetni, télre pedig ott hagyják magára a szerencsétlent, ezt a kutyust ráadásul valószínűleg láncra kötve...És haragszom az úri környék lakóira is, ha szép dolog, ha nem, mert egyikük sem volt rá képes heteken keresztül, hogy egy kis kaját lökjön ennek a szerencsétlennek, ennek a szeretettel teli, ártatlan kiskutyának, hogy ne került volna ilyen állapotba... Az biztos, hogy egyre jobban romlik el ez a világ :( A kutyus neve Donki lett, és bár kockázatos módon, de megoldottuk, hogy őt még el tudjuk helyezni a teltházban. Nem rá nézve kockázatos, őt vigyázom, ahogy csak tőlem telik! Már legjobb barátok vagyunk egyébként, bár felállni idáig nem volt ereje, de ahogy meghallja a lépteim, a farkát rögtön csóválni kezdi, és ma már a hasát is megmutatta, úgy örült nekem... Hát szóval így lettünk megint többen...Bár most volt több csodás örökbe adásunk is (ezekről hamarosan, a picit régebbiekkel együtt, mesélni fogok), de végül csak nem fogyatkoztunk...
Újabb két éhes száj, újabb két orvosra váró állat, újabb két sorsa a vállunkon. És újabb két élet, akik megmenekültek, akikkel szemben esélyt kaptunk rá, hogy megmutassuk, szép is lehet... Szorítsatok Nekik!
És szorítsatok nekünk, hogy ne aki legyen mindig ennyire nehéz...Hogy legalább csak egy picivel mindig könnyebb legyen... Aki úgy érzi, hogy szeretne segíteni nekünk, aki megérti, hogy ezt a két csontsovány a nehézségeink ellenére sem hagyhattuk az út szélén, aki bele tudna segíteni egy igazán népes falka ellátásába, az kis tagszervezetünk (Herosz ózdi szervezete) otp 11734121-20043678-00000000 számú számlaszámán keresztül megteheti, és mi nagy-nagy hálával fogadjuk! Ennivalót (bármit, ami ehető) is nagy-nagy hálával fogadunk!!! Most igazán nagy szükség van minden egyes falatra Kiskapudon! Engem sms-ben (0670/597-8277, hívni felesleges, azért kérem az smst, neten meg nagyon ritkán vagyok, fb-n is) értek el, ha bármi kérdésetek, mondandótok lenne. Minden segítséget hálásan fogadunk, Salamon és Donki kutyusok nevében is, akik bár még mindig iszonyú soványak, de sem a testük, sem a lelkük nem éhezik többé, ezt megígértem nekik! (mind két kutyusról teszek majd ki posztot a napokban). Köszönöm, ha időt szántál rám, és elolvastál.