Anyukám meggyógyult, és kedden délelőtt haza engedték a kórházból!!
"Tudta azt Odafent az Isten,
hogy Neked még dolgod van itt lenn.
A küzdelembe így ő is beszállt,
És kivirult egyszerre a világ!"
"
Ez valóban egy hatalmas küzdelem volt. Még nekünk is, akik idekint éltük végig. A rengeteg küldött erő és az imák nagyon sokat számítottak, minden ismerős és ismeretlen szeretetét köszönjük szépen!
És bár szokás mostanában nem túl szépeket írni az egészségügyről, mi most az ellenpélda szeretnénk lenni! Hálával mondunk köszönetet az ózdi Almási Balogh Pál Kórháznak, ahol Anyát meggyógyították!
Külön szeretnénk kiemelni a Covid intenzív osztály dolgozóit! A nagyszerű, nagybetűs ORVOSOK, az ápolónők és az ápolók, akik elképzelhetetlenül nehéz munkát végeznek nap mint nap! Anyukám mindenképpen szeretne köszönetet mondani külön is Magyar doktor úrnak, aki a legreménytelenebb időkben is képes volt reményt adni, a lelkiismeretességével, az emberségével és szakmai tudásával! Köszönet illeti a doktor úr lányát is, akinek nevére nem emlékszik Anya, de a belőle áradó jóságra igen.
Köszönjük szépen annak az ápolónőnek a gyors és életmentő reakcióját, aki pont jókor volt jó helyen, amikor a nagy harcot vívó elfáradt és fel akarta adni... Neveket nem igazán tudok írni, de ezen senki ne csodálkozzon. Én csak látogatni voltam ezen az osztályon, de még így is világosan láttam: ott nincsenek nevek, nincsenek álmok, ott csak élet van és halál, semmi más... Embert próbáló feladat lehet ott dolgozni, minden elismerés megilleti ezeket az embereket.
Az én Anyukám életét megmentették, és én ezt sosem felejtem el nekik! Nagy köszönet Ritának és Andinak is, akik nap nap után vitték Anyának a mi hangüzeneteinket, amivel a lelket próbáltuk tartani benne. Nélkülük ez a harc még keményebb lett volna... Pedig voltak percek, órák, napok, amikor így is a megbolondulás szélén álltunk idekint, mert éreztük vagy tudtuk is, hogy Anya nagyon rosszul van... Senkinek nem kívánom ezt az időszakot, pedig én csak kívülről éltem végig. Aki mindvégig a sűrűjében volt, és az összes létező erejével harcolt, az Anya! És ő tudta, hogy mi mennyien és mennyire várjuk haza...
Szeretnénk megköszönni a kórház Igazgatóságának is, hogy mennyi plusz látogatást engedélyeztek, a doktor úr javaslatára, mert egyértelműen jót tett Anyának. Legközelebbi családtagok egymás közt beosztottuk. Én voltam bent először, amikor a legrosszabbul volt szegény. Azt az egészet ott sosem fogom elfelejteni. Mintha nem is Anya lett volna... Azon az éjszakán nagyon sokat sírtam. De következő alkalommal már egy sokkal másabb, igazi Anya várt, ekkor már a sima Covid osztályon! Ekkor már túl volt a nehezén!! A nap is másképp kelt fel onnantól kezdve Ezen osztály dolgozóinak is köszönjük a munkájukat!
Úgyhogy mi ezentúl pozitívan fogunk gondolni az ózdi kórházra, annak dolgozóira! Nekünk meggyógyították Anyát! Ahogy az orvos mondta: ő, az orvos, Anya, a 2 oltás és az imák! Így együtt sikerült! Ez életünk egyik legnagyobb csodája az biztos. Most még rengeteget kell erősödnie, hiszen hosszú heteken át volt beteg, de itt van, él, halljuk nevetni, látjuk örülni, a többi csak részletkérdés, és mulandó állapot. Ahogy az ember az anyukáját tudja szeretni, az viszont sosem múlik el!
Köszönünk minden biztatást, jó szót, érdeklődést! A családunk összefogása a bajban is szívet melengető volt, sok erőt adott mindannyiunknak, ebben biztos vagyok.
Én ma itt alszok Anyánál, megbeszélünk mindent, úgy mint mindig is, és azt hiszem, én vagyok a legboldogabb ember a világon, hogy ez így történhet most!
Köszönöm Istenem!