Nessike

Végtelenül szomorúan osztom meg veletek a rossz hírt, hogy Nessike meggyötört kis teste feladta a harcot...

Most nem is vagyok képes írni. Elment... Már kis Vukkal, drága Spagettivel, kis Jóskával és a többi hőssel együtt játszik Nessike az Égben... Isten Veled, kicsi lány, ezúttal győzött a parvo, pedig annyira hittük a gyógyulást! Még este is újabb kezelést kapott, kapta a szérumot is, kapta az Oralade-t, holnap jön más is, amire esküsznek parvo ellen. De hiába, nem sikerült Mivel késő este még kapott fájdalomcsillapítót, aránylag gyorsan elment szegénykém, nem szenvedett annyira sokat, mint pár éve szegény kis Jóska... Azt sohasem felejtem, azt a borzalmas véget... Nessike csendben ment el, talán már nem is volt magánál. Pont abban a kis időben nem voltam mellette, amikor meghalt, mert bementem a szobába megenni egy tányér levest. Mire jöttem hozzá, már nem élt... Én tőlem egyébként elköszönt. Még a most este bekövetkező, erős rosszulléte előtt itt a konyhában leültem a földre, és ölbe vettem. Simogattam, tetszett neki. Alig volt ereje, látszott, hogy nincs jól, de a szeretgetés jólesett neki Aztán letettem magam mellé a földre, hogy fecskendővel megitassam. Utána kapott egy picike erőre, felpattant gubbasztó helyzetéből, mellém szaladt, és minden erejét összeszedve felmászott az ölembe... Istenem, az nagyon megható volt, ahányszor csak eszembe jut majd életemben, mindig sírni fogok. És most már azt is tudom, hogy ezután nem maradt több ereje harcolni a kór ellen. Elvitte őt, de előtte még felmászott az ölembe, és egy kis időre majdnem olyan volt minden, mint amilyennek lennie kéne...

Így ment el, ezt vitte fel kis szívében a Jóisten elé! Kicsi Nessike, itt hagytál úgy, hogy még egy csomó mindent nem mutattam meg... És pont el akartam Neked mondani, hogy meg fogsz gyógyulni, és akkor felveszed majd a kis ruhád, már nem fogsz kiesni belőle, addigra hízol sokat. De már nem tudtam elmondani. És te úgy haltál meg, arany kis Nessike, hogy a kis törölköződön megfordultál, és a kis fejedet a kis ruhádra hajtottad. Úgy haltál meg, hogy arra a kiskutyára gondoltál, aki lehetett volna belőled... A szívem ismét megszakadt. Ne haragudj, hogy pont a végén nem voltam melletted, pedig itt akartam lenni. Most itt ülök a földön a konyhában élettelen kis tested mellett, sírva, és tudom, még itt a kis lelked... Sosem felejtelek el, Nessike. Látod, nem jó omen augusztus 20 előtt hozzám érkezni. Valamiért ez az ünnep nagyon nem kedvel engem már nagyon régóta... Hát elvitt téged is... Menj, pici Nessike, sétálj oda kis ruhádban a Jóisten országába, és egy napon majd újra találkozunk... Addig pedig játssz, kicsi baba, és angyalok simogassanak az ölükben. Szeretlek Nessike, és sokan szorítottak neked. Összeszedtem látod magam, és végtelen fájdalmamban is megírtam, hogy Nessike ma éjjel elindult egy szebb, békésebb világba. Köszöni nektek a sok aggódást, a segítséget, de elfogyott az ereje, és inkább megpihen. Emlékezzetek rá jó szívvel majd mindig..

Köszönjük az adományokat:

HEROSZ Ózdi Szervezete, OTP 11734121-20043678. Külföld: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000,  BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now