Nem tudunk több kutyust befogadni

Egy időre eltűntem ismét, és most nem egyedül a szokásos okai voltak... Az utolsó posztom óta történt egy elég durva dolog az egyik hajnalon az otthonunkban, aminek következtében elég csúnyán megsérültem, és fizikailag nem vagyok a topon. Egy időre vissza kell vennem emiatt a gyors tempóból, mert sajnos nem bírok annyit, mint amit megszoktam és elvártam magamtól... Nem mennék most bele részletekbe itt nyilvánosan, a lényeg, hogy elég nagy traumán vagyunk túl, Dávid és én, és néhány kutyusunk. Míg élek, nem felejtem el, az biztos. Ahogyan a hála is mindörökre megmarad bennem azért, ahogyan csodával határos módon a Jóisten a mellettünk lévő kutyusokat mind megvédte, és sérülésmentesen kihozta. Nekik és Dávidnak az ijedelmen kívül nem lett más bajuk. Én vagyok az, aki megint lesérült, de hát már megszoktam igazából, hiszen "amelyik rosszul van, az vagyok én..." :)

Nem kell megijedni, félteni sem, persze azért egy kis plusz aggódás azért belefér :) De túl leszek ezen is, mint már annyi mindenen, és az biztos, hogy egy életre megtanultam, vannak dolgok, amivel tényleg nem szabad "játszani"...

És kérem, a történteket illetően senki ne kezdjen találgatásokba, annak semmi értelme, akivel négyszemközt beszélek, és megkérdezi, elmesélem, de ami igazán számít az úgyis az, hogy szerencsésen túl vagyunk rajta! És egy újabb bizonyíték arra ez az alkalom, hogy érezzem, a Jóisten mindig ott van és mindig vigyáz ránk! A képet aznap délután készítettem, örömömben, hogy fotózhatom őket. Most valamivel kevesebb időt tudok Kiskapudon tölteni napközben, a sérüléseim miatt, ezért vagyok most gép előtt egy kis időre, megpróbálok néhány elmaradást pótolni, mert éjszakánként, amikor hazaérünk, örülök, hogy túl vagyunk a napon, nincs erőm még ezzel is foglalkozni. Remélem, ebből is kiderül mindenki számára, hogy NEM TUDUNK TÖBB KUTYUST BEFOGADNI, mert a kimerültség már így is majdnem végzetes tragédiához vezetett ezúttal. Ez egy megkerülhetetlen jel volt ismét: most már csökkenteni kell a nagyon magas létszámot, és semmiképpen nem tovább növelni! Megértéseteket, türelmeteket ezúton is köszönöm.