Januári hírek
Végre alkalmam nyílik elmondani, hogy a múltkor -legutoljára, amikor be tudtam lépni- nem én dőltem ki reggel negyed 7-kor, hanem a Windows...Mire pedig nagy sokára rendezte sorait, addigra már én is...
Azóta eltelt majd két hét, és velünk rengeteg minden történt. Velem is.
Tönkrement a modem, így nem jött be a net, gipsz került a jobb kezemre egy sérülés miatt (péntek reggel végre levették), elszakadt a kocsimban a kézifék egy éjszakai etetés során, és minél hidegebbek voltak az esték, mi annál tovább maradtunk a kutyusok mellett Kiskapudon... Mostanában az sem ritka, hogy hajnal 4-re érünk haza, így időm sem nagyon lett volna már netezni, de a modem és a gipsz eleve elvágták előttem a a lehetőségeket.
Pedig rengeteg mesélni valóm lenne...
Például Kázmérkáról, a bántalmazott, félős kiskutyáról Putnokról (már rengeteget bátorodott), Csiperkéről, a Királdról jött kiskutyáról, akit nemcsak kiéheztettek, de valaki dróttal fel is akaszthatta, rettentő sebéből kiindulva (már egyre jobban van, és nagyon kedves, mindennek ellenére bízik az emberekben...) és Cukiról, a kétszer elütött, vadászaton elhagyott és el is felejtett kis tacsiról (már nagyon jól van és ágybakutya, most is mellettem szuszog...) például, akiknek a totális teltházban is helyet szorítottunk, és akiket, ha nehezen is, de valahogy még megoldottunk.
Mesélni szeretnék az újonnan örökbe adottakról, és már nagyon a régebben gazdira találtakról, akikről még nem jutott erőm-időm mesélni nektek, pedig tudom, örültök majd nagyon, ha olvassátok a sok-sok csodát!
Elmesélném azt is, hogy az elmúlt napokban nagyon nagy bajba kerültünk, elfogyott minden pénzünk, hiszen vagyonok mennek el hétről hétre a népes Falka etetésére, a többi kiadásról már nem is beszélve, és még segítséget sem tudtam kérni, hiszen épp ebben az időszakban nemcsak netem, hanem úgymond kezem sem volt...De a Jóisten most sem hagyott magunkra minket... Küldött egy ismeretlen -mégis nagyon is jó ismerős- jótevőt és a férjét, akik mint egy csoda, felbukkantak hirtelen, és nemcsak egy új modemet, hanem a kutyusok egy heti kajapénzét is kifizették!!! Mi ez, ha nem az isteni gondviselés... Azóta érkezett segítség, és remélhetőleg, még lesznek mások is, akik nem felejtkeznek el rólunk, és segítenek nekünk, hiszen a népes Falka akkor is enni kér, amikor én magam kérni nem tudok, csak kérni, hinni és reménykedni... És a csodák újra meg újra ránk találnak...Meg persze a bajba jutott lelkek is... Közben Lilienről kiderült (a buszmegállós kutyusunk), hogy szopornyicás, majdnem meghalt, de végül, hála az orvosi kezelésnek, és a szeretetnek, meggyógyult, és bár minden összegyűjtögetett, de vészhelyzetben mozgósíthatónak ítélt pénzem (itthoni elmaradt szemétdíj, vízdíj, stb) tankolásra költöttem, hogy mindennap Barcikára vihessem, Lilu cicával együtt őt, végül meglett érte a fizetség: Lilu cicám szinte a halálból jött vissza, Lilien szintén, és végre eszik, játszik, örömködik. A buszmegállóban valószínűleg annyira hajtotta az túlélő ösztön, hogy nem adta meg magát a teste a betegségnek, ám ahogy nálunk biztonságban érezte magát, legyűrte a gyilkos kór...Hála Istennek, hogy feltűnt időben, hogy valami nem oké vele, nem akar enni, stb, és hála a dokiéknak, hogy hitelben is maximálisan ellátták! Nehéz helyzetben vagyunk tehát, ezért kérlek, ha tudtok, ha módotokban áll, és úgy érzitek, hogy megérdemeljük, segítsetek! Kis tagszervezetünk (Herosz ózdi szervezete) számlaszáma: otp 11734121-20043678-00000000, és mi minden segítséget hálásan fogadunk! Sikerült gazdit találnom a putnoki Maci kutyusnak, akit idős gazdija már nem tudott etetni, csak nagy kínnal-keservvel, múlt héten elhoztuk, ekkor derült ki, hogy vemhes is...A napokban megtörtént az ivartalanítása is, hitelben...Róla is mesélek. A Kiskapudon tavaly a kapunk elé költözött két cicát, Cicmicet és CharlsBronsont, az egymáshoz -és hozzánk is azért- végtelenül ragaszkodó anyát és fiát is sikerült Timi és Andi segítségével becserkészni a napokban (előtte mi Dáviddal éjszakába nyúlóan próbálkoztunk többször, a kisfiú vadóc természete miatt, sikerültelenül..), ma -tegnap- átestek az ivartalanításon is, hogy nagyobb biztonságban tudjuk őket, ha újra kikerülnek megszokott helyükre- jelenleg itthon egy nagy ketrecben lábadoznak. Az ő műtétjük is hitelben történt...
A fotón Cuki és Mariska. Cuki, a kétszer elütött és nagy harapással érkezett kutyus teljes gyógykezelése hitelben történt... Mariskáról már tudtam hírt adni, pár hete, így őt többen segítették, ezúton is köszönet érte! Ő már teljesen helyre jött, testileg és lelkileg is, a 3. oltását kapta a napokban, már chipes is, és hét elején a gipsz is lekerült törött lábáról, amit a Doki gyógyultnak nyilvánított! Mariska megmentése óta az ágyban alszik, és végtelen szeretettel van felénk, és a többi, jelenleg itthoni kutyus felé... Kiskapudon pedig most már valóban teljes a teltház, kérlek, ne kérjétek tőlünk további kutyák befogadását. Mára minden határt ezerszer kifeszítettünk, ami emberileg elképzelhető és még azon is túl... Ennivalót, meleg rongyokat, plédeket, szőnyeget és anyagi segítséget nagy-nagy hálával fogadunk, nem hiszem, hogy sok hely van még, ahol akkora a szükség, mint nálunk... Elszánt, segítő kezeket is szeretettel fogadunk, hiszen továbbra is csak ketten vagyunk Dáviddal a rengeteg munkára, teendőre a KUTYUSOK KÖRÜL... Aki bármilyen ügyben keres, kérem, smst küldjön továbbra is, ahogy tudom, visszahívom, vagy válaszolok: 0670/597-8277 (nem tudom a telefont magamnál tartani és minden hívást fogadni, mert az esetemben lehetetlen...! Köszönöm a megértést! (ha valami sürgős, ne fb-n írjatok, azt szinte biztos, hogy nem olvasom, annyira keveset vagyok gép előtt, és olyan sok üzenetet kapok, hanem smst küldjetek, az majdnem biztosan célba ér... Most ennyit telt tőlem, újabb, kemény nap vár rám, Amy meghirdetése és a bárkás köszönet volt már részemről nagyon lélekbe vágó elmaradás -a rengeteg többi mellett-, és talán a kérő szavaim is eljutnak néhány emberhez, aki tud és szeretne támogatni minket... A megosztásokat is megköszönöm. Ahogy tudok, újra jelentkezem.