Szebbé és könnyebbé tettétek a kutyusokkal közös napjainkat!

Rengeteg mindenről kellene már írnom itt, sok-sok adományt, gyűjtést szeretnék már megköszönni, amivel a napokban, elmúlt időszakban szebbé és könnyebbé tettétek a kutyusokkal közös napjainkat! nagyon-nagyon jó hírem is lesz, nem is egy, csodálatos gazdisodások is voltak, e téren egyébként is hatalmas az elmaradásom, és messzire is nyúlik vissza.

Nagyon remélem, hogy hamarosan időm-erőm lesz gép elé kerülni, most csak két überfontos dolog miatt ugrottam be, és már rohannom is kell vissza, így is már igencsak késve kezdődik az etetés, mert a gépemmel egyre nehezebb, nagyon hosszadalmas volt bármit is csinálni rajta, vele.

És nem elég az őrült rohanás, amiben már egy ideje élek, de ráadásul, miért is ne így Karácsony előtt pár nappal, két hatalmas veszteség ért...:( Két igaz barátom, két négylábú szövetségesem indult el váratlanul a Jóistenhez...Egymás után, alig egy félnap különbséggel...Fel fogni sem tudom, még írni sem bírok róla, pedig tudom, sokat segítene, de tényleg semmire nincs idő, és ünneprontó sem akarok lenni...Majd kijön, amikor itt lesz az ideje...remélem azért, hogy minél előbb, mert szétfeszít, és tudom, az írás az egyetlen, ami segíteni tud, amikor megszakad a szívem. És most duplán megszakadt...

Úgyhogy nem si nagyon veszek fel telefonokat, nem bírom már, úgysem tudunk több kutyust befogadni, fizikai képtelenség, és bizony sokszor alig bírom arra is összeszedni az erőm, hogy neki kezdjek egy újabb napnak, nélkülük, nem hogy még telefonon vagy bárhogy beszélgetni mindig... mondom, belehaltam. Már a könnyeim is elfogytak, de aztán újra lesz egy egy csomó, újra elsírom, és menekülök tovább, előre, a falkába, hogy valahogy túléljem ezt az egész rémálmot...

A képen Nettuska, a pincsi, aki kivert szemmel érkezett anno, és akit -bár egy miniházisárkány- nem adnék már semmi kincsért... És bizony nem is menne, rajtam kívül mindenkit megtámad, na jó, Dávidod azért eltűri :) Most mennem kell, várnak. Kívánjatok erőt, folytatni tovább, mert muszáj, de ha azt mondom, a föld alól kell visszamásznom ehhez, akkor keveset mondok. Bárcsak újra itt lehetnének velem, ők ketten, és az a kedd és az a szerda soha meg nem történt volna...