A keleméri sovány csapat
Sok-sok mindenről szeretnék mielőbb hírt adni, mesélni valóm lenne is bőven...Siska, a Királdról befogadott, éhes, kóbor, szeretettel teli legénykutya, akit megtalálói hétfőn gyalog és biciklivel hoztak el hozzánk... És a legjobbkor megérkezett, régóta várt kennel, ami nélkül Siska még mindig a kocsimban üldögélne...
A Pestről érkezett sok-sok adomány, a minket a fővárosból segítő, maroknyi ember,... a dementoros, nagylelkű tápadomány, és barátaink, Edináék végtelen szeretete felénk...
A putnoki csivavakeverékek, Lizi és Medy kanyargós, de végül mégis boldog révbe érése, akiknek sorsát én egy éjjel leírtam, és akiknek ezután Patricia éjt nappallá téve megoldást keresett, és akiket végül Iláék több száz km-en át új otthonukba, szerető kezek közé repítettek...
A Bükk-tetőn kihajított, sérült, kamasz dog, aki alól gonosz kezek még a meleg plédet is kilopták, de akit Víg Anikó és Ilike nem hagytak odaveszni, és a rengeteg felmerülő akadály ellenére is biztonságba helyezték...
Anikó nénitől örökbe adott kiscicák...
Kunkori, akit a napokban áthajítottak magas betonkerítésünkön, úgy szabadultak meg tőle, és aki egy hatalmas figura, apró testben...
A sok-sok gazdira várónk...
A közelmúltban gazdára találtjaink...
A 2. kifutónk, amire gyűjtünk nagy erőkkel...
Az adományok, amiket állítólag nekünk szánnak, de sajnos, hozzánk már nem jutnak el...
Régi barátunk, Tengely Niki által, egy fővárosi iskolában szervezett gyűjtés a kiskapudiakért...
A Falka legvadabbjának, Wolfnak kalandos ivartalanítása...
Ciluett napról napra javuló állapota...
Chilike, a füldaganatos cicánk kitartása...
Netta, Pannuska vagy Picike békés álma az új kutyaágyakban...
Új, meleg holmikban, csizmában, sapkában várt hideg esték és éjszakák Kiskapudon...
Az egyre fagyosabb napjaink a szüntelenül létező Falka mellett...
Ezt mind és még annyi mindent sorra el is mesélek majd, ígérem, de most hadd legyen fent csak a keleméri sovány csapat albuma, hátha jobban észreveszi a nagy világ, hogy ők is vannak, és hogy mi is vagyunk... Mert bajban vagyunk, épp a hideg beálltával szinte teljesen a tartalékaink-lehetőségeink végére értünk, miközben elértük a legtotálisabb teltház állapotát is...
Mégsem mondhattunk nemet, ezúttal semmiképp. Belehaltak volna... Úgyhogy most az én oldalam szóljon róluk, azokról, akik bajban voltak, de segítséget kaptak. És talán szóljon általuk rólunk is, akik bajban vagyunk, mert túl sok az éhes száj és az elkerülhetetlen kiadás, és ezáltal úgy fogy a pénzünk, olyan gyorsan, ahogyan etetésnél a kaja Kiskapudon... Talán lesz segítség, talán megmozdul a nagy világ emberséges fele. Talán ismét csoda történik, ahogyan tavaly is történt, a legnagyobb hideg idején, amikor már azt gondoltam, nincs tovább, és a Jóisten mégis kiutat mutatott...
De elsősorban azt szeretném világgá kiáltani, hogy itt élnek köztünk a legnyomorultabbak, csak talán nem látjuk őket, mert vaskos ajtók mögött, piszokban és sötétben tengetik iszonyatos életüket... És ha nincsen ember, aki meghallja a jajszót, a kutyából felszakadót, akkor nem történik semmi. Sem csoda, sem más. Csak kimerülve, elnémulva feladja a harcot az, akinek soha bűne nem volt... Hála a Gondviselésnek azért, hogy ez a hat, keleméri kutyus megmenekülhetett.
Hála Mariannak és az anyukájának, hogy volt, aki meghallotta a jajszót, a kutyából felszakadót, és utána indult, erőt, időt nem sajnálva. Hála a kis háznak, a mi kis rozoga, erdő ölelte házikónknak, hogy volt hol oltalmat adnunk nekik. És hála még egyszer a Jóistennek, hogy a képen látható anyukának volt ereje kitartani, és egy vékony sugár, áldott napfénybe kapaszkodva, kölykeivel együtt életben tudott maradni addig a napig, míg kimenthettük őket onnan, szemetes mellé kötött társukkal együtt...
Minden mással jelentkezem hát egy kicsit később. Most szóljon a mese Norináékról...Egy igaz mese, embertelenségről és emberségről, önfeláldozásról és a lehetetlenben megteremtett megoldásról, ürüléktől bűzlő, sötét sufniról és az áldott napfényről. Igaz mese kitartásról, küzdelemről, éhezésről és csodákról. Mese egy asszonyról, aki elindul felkutatni, honnan jön a távoli sírás, és mese egy emberről, aki ugyanezt a saját házán belül sem hallotta meg, heteken át. Szomorú, mégis szép mese egy falu megtűrt kegyetlenségeiről és egy erdő ölelte, rozoga kis ház gondoskodó oltalmáról. Megint egy igaz mese kutyákról, emberekről, Istenről. Erről a világról. Erről a félig jó és félig rossz, félig kegyetlen és félig csodákkal teli, félig közönyös és félig végtelenül a jót kutató, furcsa, felemás világról... Ha segítenél nekik, ha segítenél nekünk, kis tagszervezetünk (herosz ózdi szervezete) számlaszáma: otp 11734121-20043678-00000000. Ha országhatáron kívülről szeretnél segíteni: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000. BIC (SWIFT)KÓD: OTPVHUHB Minden segítséget hálásan fogadunk, Norina és kicsinyei, Pajtika, és a népes Falka nevében is! Az albumot, ami a hétfői, Keleméri mentésünkről szól, sok-sok, megrázó fotóval, itt találod: https://www.facebook.com/ildiko.fazekas/media_set?set=a.1773777675968264.1073741863.100000081451906&type=3&pnref=story A megosztásokat is köszönjük, és a nekünk szánt figyelmet, a felénk fordított jóindulatot is!