Zeuszka

És íme, Zeuszka, aki augusztus végén szintén révbe ért (sok boldog történettel tartozom már....) Zeuszka az a kutyus, akiről anno teljesen véletlenül hallottam, hogy nagy bajban van. Futott Múcsonytól Barcikáig, vagy fordítva, már nem emlékszem, és állatvédők, akik tenni sehova nem tudták, kikötötték egy fához, mert azt gondolták, hogy az jó ötlet. Én ezt nem éreztem így, nem ítélkezésből mondom, ...megértem a segítő szándékukat, csak azt is éreztem, ebből még nagy baj is lehet. Azt is mondták, hogy egy fenevad, azt is, hogy nem. Nem lehetett tudni semmit, csak abban voltam biztos, hogy segíteni akarok rajta...

Teltház, nehéz helyzet, totális zűrzavar körülöttünk, épülő menhelyünkön is, erre én harcolni kezdek egy harci jellegű ismeretlen kutyáért, aki egy másik városban, egy fához kötve várja a csodát...És bizony, a csoda eljött érte... Hozzánk került, nagy barátunk lett, csináltattunk neki egy kennelt, nem sokan adtak bele, mégis kiteremtette a Jóisten az árát, addig pedig el volt a jó öreg kerti kennelben. Ivartalanítás, chip, oltások, sok kaja, sok simi, igaz barátság...

Emlékszem, egyik éjjel már nagyon elegem volt mindenből, az etetés végeztével megálltam, és rám tört a vigasztalhatatlan sírás. Zeuszka kinézett az óljából, és szinte hívott be magához. Bementem, leguggoltam mellé, és ő némán mellém ült, barna szemeivel csak nézett, valahova belém, és én észrevétlenül erőre kaptam, akkor ott, abban a kennelben, Kiskapudon, Zeuszka mellett... Hónapok teltek el, a fajtajellege miatt nem hirdettem, nem mertem, ez sajnos egy ilyen környék. Egy augusztus végi napon aztán jött egy szimpatikus úr és a lánya. Szétnéztek, sokáig voltak, négy kutyán is gondolkodtak, az apuka nem tudott dönteni. Elment a feleségéért és a nagymamájáért, hogy segítsenek választani. A felesége rábízta a döntést, de amikor meglátta Zeuszkát, aki addig észrevétlen maradt pedig, egyszeriben eldőlt minden! :) Zeuszka azóta boldog gazdis kutyus, őrzi a házat hatalmas becsülettel ás bátorsággal, és boldogan éli az életét egy olyan család tagjaként, akik a kutyára barátként tekintenek, és akik mindent elnéznek annak, akit szeretnek. És bizony Zeuszkát szeretik... Légy boldog, arany Zeuszka, köszönöm, hogy vigasztaltál, amikor én szorultam vigaszra. Örülök, hogy úgy döntöttem azon a napon, hogy mindennek ellenére meg akarom menteni azt az ismeretlen harci jellegű kutyát, ott a távolban, a fához kötve, akkor, amikor ő szorult vigaszra...Légy boldog, te aranyszívű "fenevad"