Ez az, amit nem lehet megszokni

Ez az, amit nem lehet megszokni, ez az, amire lélekben nem lehet felkészülni...:(

Ezt a kiskutyát múlt hétfőn kihozták hozzánk. Bár egy ideje létszámstopunk van és totális a teltház nálunk, mivel már ott volt előttünk, mit tehettünk volna mást, mint hogy elhelyeztük. Annyira szerettem volna, ha a megtaláló hazaviszi, akkor talán semmi nem így alakult volna...

Nekünk a legfontosabb a védettség mielőbbi kialakulása, ezért kedden, mivel betegség nem látszott rajta, levittem az orvoshoz, és beoltattam parvo ellen. Elkülöníteni nem tudjuk, ez az egyik oka, hogy létszámstopunk van, nincs már helyünk. Másnap már láttam, hogy levert. Hazahoztuk, de ekkor még reménykedtünk, mert bár nem evett, de ivott, és elég aktív volt. Aztán csütörtökre egyértelmű lett a helyzet, amitől rettegtünk, bekövetkezett.

Ahogy az ajtót nyitottam, már a halál szaga terjengett a levegőben, nekem a parvoval együtt járó szag a halált idézi. Tiszta vér volt minden, a kis kutya már felállni sem tudott, de a farkát csóválta, ahogy meglátott. Szomorú szemeiben döbbenet látszott, nem értette, miért ért véget a sok játék, miért nem esik jól semmi, miért fáj még az élet is...

Ártatlan kis Rőzse, nagyszájú kis leányzó már betegen érkezett hát hozzánk, és mivel rá lett oltva, esélye sem volt. Bár a doki szerint amúgy sem sok esély lett volna, nagyon agresszív fajtáját hordozta a gyilkos kórnak. Infúzió, rohanás este az orvoshoz, paszta, szőlócukros víz, remények, imák...

Péntek reggelre a kis Rőzse feladta a harcot :( Utoljára mág megcsóválta a farkát nekem, pedig már ereje szinte semmi nem volt, ez ha csak eszembe jut, megszakad bele a szívem...

Nagyon haragszom arra, aki kidobta, és nagyon haragszom azokra az emberekre, akik nem oltatnak parvo ellen. Azóta minden nap egy rettegés, hogy a többi kölykünk nem szedte-e össze, az 1-2 oltással lévőkön nem jelentkezik-e valamilyen tünet. Egyelőre nincs baj, de most már megint bent van a parvo nálunk, ami újabb ok, hogy ne fogadjunk újabb kutyákat.

Bárcsak ezt az emberek is végre megértenék, hogy amíg nem csökken valamelyest jobban a létszámunk, nem tudunk újabb és újabb kutyákat megmenteni, hiszen a meglévőkért vállaltunk elsősorban felelősséget. Drága kicsi Rőzse, Isten veled! Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megmentenünk téged, tudom, már az angyalok közt játszol a magas égben, és Héra kutyám vigyáz rád Odafönt... Látjátok, hát ezért (is) a létszámstop, ezért a fel nem vett telefonok...