Héra kutyám
Annyi mindenről szerettem volna a napokban írni, de aztán felborult minden, bennem pedig valami eltört odabent, úgyhogy most egy ideig újra csendben maradok... Padlón vagyok. Meghalt Héra kutyám, pénteken délelőtt. Éppen abban az egy órában, amikor nem voltam mellette...
És hogy a felfoghatatlan fájdalom ne egyedül törjön darabokra, szombaton elromlott a kocsim...Aki kicsit is ismeri a mindennapjainkat, az pontosan tudja, nekünk ez az egyik legnagyobb bajok egyike, ami érhet. Egyelőre szerelő sincs, aki gyors határidővel elvállalná (a lengéscsillapító eltört a tornyot, így mondják Dávidék...), ráadásul saját lábán már nem tud el se menni szegény autó, trailer kéne ahhoz is, hogy elvigyük valahová... És persze pénz, erre is, a szerelésre is, az alkatrészekre is... Kilátástalan. És közben minden napot megoldani, mások segítségével, a ki-bemeneteleket, a kajaszállításokat, az állatorvost, az éjszakai etetős hazautakat... Szóval, ez így rettenetes. Ez az egész időszak... Hatalmas köszönet annak a maroknyi embernek, aki szombaton eljött Kiskapudra, és segített nekünk! Nagyon szép dolog volt, hogy a legnehezebb helyzetben is kitartottak! Bár aznap nem voltam olyan passzban, hogy láthassák a szemeimben a csillogást (a fentiek ekkorra már megtörténtek...),de tudnotok kell, hogy odabent, valahol a fájdalmas gyász és a kilátástalanság alatt nagyon is jó volt érezni, hogy vannak barátok, akik a végsőkig kitartanak...
Köszönöm! És mindenkinek köszönet, aki fontosnak érezte, hogy segítsen!
A napról, a járdalapok és a 3 kocsinyi zúzott kő érkezésének napjáról, ahogy jobban leszek, írok, ígérem. A kis kölykök nappali saját része is elkészült mára, erről is hírt adok majd, köszönet mindenkinek, aki hozzájárult. Ismét kicsit könnyebb lett a helyzet. Ám közben meg nehezebb is... Ha majd végre éjszaka itthon áll a kocsim a ház mellett, megnyugszom majd egy kicsit legalább, és végre szembe tudok nézni a most még teljességgel felfoghatatlannal: Héra kutyám nincs többé... :( Úgyhogy most mindenképpen türelmet kell kérnem. Levelekkel, telefonhívásokkal, üzenettel, tennivalóval - mindennel. A létszámstopot kérjük továbbra is tiszteletben tartani (miközben a napokban megint kidobtak egyet előttünk....már nálunk van). Továbbra is sms-ben lehet leginkább elérni, a telefont nem hordom magammal mostanában, csak rá-ránézek, az üzeneteket elolvasom, észben tartom, megfogom válaszolni is. (0670/597-8277, sms, aki kutyust szeretne örökbe fogadni, az is ide írjon smst nekem, köszönöm a megértést.)
Most nem vagyok jó passzban. Van, hogy órákon át nincs erőm megszólalni, van, hogy úgy érzem, maga alá temet a menekülés. Nem vagyok most jó passzban. Miközben tudom, fel kell állnom. Mielőbb. Csak sajnos parancsszóra nem megy. De rajta vagyok.
Küldjetek sok erőt, kérjétek a Jóistent, mindig legyen mellettünk. Ha pedig a számunkra létfontosságú autóm költségeiben tudnátok segíteni, azt nagy köszönettel venném, ám ez ügyben csak a saját számlámra tudtok küldeni, hiszen az autó is az én nevemen van, nem kérhetek számlát kis szervezetünk nevére. K&H 10400353-86766575-86871000 - köszönöm, ha bárki bármivel hozzájárul. Hérát már nem kaphatjuk vissza, de a fájdalmas és küzdelmes napjainkban hatalmas segítség lenne, ha újra a magunk urai lehetnénk, ami a kocsit illeti. Gyújtsatok egy szál gyertyát a kutyámért, akit egynapos korától neveltem fel, és aki 12 éven át hűséges barátom volt... Isten Veled, arany Héra!