Kugli


Kugli kutyánk a mai napon révbe ért :) Egy kedves család a nagyszülők részére keresett kutyust, a nemrég meghalt, és azóta is gyászolt kedvenc helyére. Szétnéztek a ki tudja mikor lesz befejezve-mappámban a kiskapudi oldalon, küldtek smst, válaszoltam, ma beszéltünk, eljöttek, és amint megpillantották Kuglit élőben, szinte elolvadtak :) Azt mondták, még sokkal gyönyörűbb, mint a képen, ő pedig kedves viselkedésével végképp levette a családot a lábáról! Úgyhogy néhány hónap ittlét után Kugli ma már új otthonában hajtotta álomra fejecskéjét! Ha emlékeztek még rá, ő az a kutyus, aki februárban nagyon soványan, egy madzag nyomaival a nyakán egy lépcsőházban bújt meg, és aki rögtön kezeimbe bújt, ahogy érte mentem... És bár legjobb barátja, KicsiLány biztosan hiányolni fogja sokáig, ez a dolgok rendje, és remélhetőleg egyszer a kis fekete lánykát is kiválasztja majd valaki, úgy, ahogyan Kuglit egy szimpatikus és jólelkű fiatal lány a napokban... Ezen és a még leírtakon kívül még ezer dolog történt az utóbbi időben, mióta nem léptem be, úgyhogy remélem, mielőbb újra jelentkezni tudok, és mesélni, rólunk, Falkáról, örökbe adásokról, elkerülhetetlen befogadásokról, küzdelmekről, győzelmekről, kitartásról, áldásról, hűséges négy-és kétlábú barátokról, boldogságról, könnyekről és szeretetről. Tehát rólunk... Légy boldog, kicsi Kugli! Örülök, hogy a szükség idején barátaid lehettünk, és hogy amilyen félve, és soványan jöttél, annyira jó bőrben és megbátorodva indultál tovább, ahogy már annyian a mieink közül, innen, Kiskapudról... Légy nagyon-nagyon boldog!

0 comments
  • Facebook
  • Twitter