Csuzlinka

Íme a legújabb hírek Csuzlináról, az elütött, széttört arcú kutyusról, aki szerda éjjel óta pártfogásunkban van, és aki az első perctől kezdve megtisztelt engem őszinte barátságával... Mai napon felvittük Csuzlinkát Bp-re, az István útra, az Állatorvosi Egyetemre. Itt végre készültek röntgenfelvételek a sérülésekről (mint ismeretes, ennek elkészítését egy másik kórház előzőleg már megtagadta, szám...omra azóta is érthetetlen okból...). Sajnos, ezek a felvételek nem mutattak túl rózsás helyzetet: az alsó állkapocs három részre tört, a felső pedig szilánkosra. Eltört az állcsont is, de az orrcsont legalább nem. Ezeken kívül a fogak nagy részét el fog kelleni távolítani, mert nem kapnak úgy vérellátást, ahogy kellene.

Haza már nem hozhattuk kis barátunkat, ott maradt az egyetemen, gondos és szakszerű kezek között. Felkészítik az első műtétre, amit a napokban további is követ majd. Az orvosok azt kívánják elérni, hogy Csuzlina fájdalom nélkül tudjon enni és élni, és hogy életminőségét ne rombolja nagy mértékben a sérülése. Tökéletes nem lesz, esztétikailag sem, de azt hiszem, mindenki egyetért velem, ha azt mondom: Csuzlinkát eddig sem a szépségéért szerettük...

A lényeg, hogy meggyógyuljon, hogy fájdalom nélkül élhessen. Nagyon aggódtam napokon át, hogy talán itt sem lesz megoldás Csuzlinka számára, ám hála Istennek, nem így lett! Az altatás szó el sem hangzott, már ez megnyugtató volt számomra. És bár nem egyszerű a helyzet, durvák a sérülések, és komoly műtétek várnak kis barátunkra, esélyt kap végre a fájdalommentes életre az, aki olyan meghatóan ragaszkodik az élethez, még ilyen darabokra tört arccal is... Úgy volt, hogy a mai napon lesz az 1. műtét, de elindulásunk után nem sokkal hívott a szimpatikus ortopéd doktornő, aki átvette Csuzlina esetét, hogy inkább holnapra teszik át. Mégpedig azért, mert bonyolultabb, mint először gondolták, és szeretnék olyan napon operálni, amikor csak vele foglalkozhatnak. Nekem ez nagyon szimpatikus hozzáállás... Egyébként is nagyon jó véleménnyel vagyok így elsőre az Egyetemről, itt mindenki olyan szépen és szeretettel szólt a négylábú páciensekhez, hogy már ez meggyőzött róla: jól döntöttünk, hogy végül ide jöttünk. Így viszont már nem biztos, hogy pénteken hazahozhatjuk Csuzlinkát, de hamarosan ki fog derülni, meddig kell bent maradnia. Köszönet a Falka jólelkű barátjának, dr. Metzger Gábor Metzger-nak, hogy átvállalta Csuzlina ott tartózkodásának költségeit! Minden másért is köszönet neki, nagyon sokat segített abban, hogy ez a drága kutyus igazán jó kezekbe kerüljön a mai napon! Köszönet egyik legjobb barátunknak, Gizinek is, aki kijött elénk, és akárcsak Gábor, ő is végigizgulta és várta a várakozás idejét az egyetemen, nagyon jó érzés volt, hogy nem vagyunk magunk...

Még a szülészetről is lejött hozzánk egy kedves hölgy, aki hallott a kutyusunk történetéről, és biztosított felőle, ha bent kell maradnia, gondja lesz rá mindenképp... És persze köszönet Tóthné Mócsány Edinának, a mi Edinánknak a matricáért, az ózdi Szilágyi Istvánnak a teljes úti költségért! Hadd mondjak köszönetet én pótolhatatlan öcsémnek a hajnaltól késő délutánig tartó, tűző melegben és torlódásban is becsülettel végigcsinált fuvarért, és lelki támogatásomért! Köszönet a sok-sok anyagi támogatásért, és a rengeteg aggódó üzenetért, hívásért, az imákért!!! Biztos vagyok benne, hogy ez a csepp kutyus pontosan tudja, mennyire szorít neki most egy rakás ember, és mennyire várjuk nagyon sokan, hogy neki végre ne fájjon az élet, amihez annyira ragaszkodik... Árat még mindig nem tudok, de egész biztos vagyok benne, hogy általatok most már becsülettel ki tudjuk fizetni a műtétek és egyéb kezelések költségeit. Nagyon szép ez az összefogás!

Aki elütötte szerda éjjel, és vérző fejjel az út közepén hagyta Csuzlinkát, nos, azt hiszem, annak az "embernek" fogalma sincs arról, mi mind mekkora erejű csodát élünk most át, egy sovány és akaratos keverék kutyusért egy emberként megmozdulva... Ő szegény ember, mi mind gazdagok vagyunk, a leggazdagabb pedig ez a kiskutya, aki nem adta fel, bármennyire is fájt, és akinek egy gázolás ezernyi barátot adott... Ennyire kiszámíthatatlan ez az élet... Csuzlinka vitalitása, és figyelmes, értelmes viselkedése ma útközben és az Egyetemen is megmutatkozott. Csendben utazott több órán keresztül, csak azt vette zokon, hogy nem ehet, és hogy később már nem is ihatott. Az Egyetemig pórázon sétált el mellettem egy távolabbi parkolóból, a váróban is fegyelmezetten viselkedett, jelezte, ha rájött a szükség, és ölemben ülve többször is puszit próbált adni az arcomra. Meghatódtam rajta, hogy kimenni egy kicsit sétálni nélkülem nem volt hajlandó. Most nagyon aggódom kis barátomért, hiányzik is, és olyan jó lenne simogatni, beszélni hozzá, ahogyan tettem azt napokon át, de érzem, ő pontosan tudja, megbízva bennem első perctől kezdve, hogy távolléte az ő érdekeit szolgálja. Nagyon okos kutya. És megnyugtató érzés, hogy tudom, jó kezekben van! Holnap délután kell hívnom a doktornőt (ezúton is köszönet a jótevőmnek, aki feltöltötte -a legjobbkor- a telefonomat!!), akkor majd többet tudok. Addig pedig imádkozom, hogy minden rendben legyen, és kitartson a mi kis Csuzlinkánk ereje mindvégig! Kérlek, Ti is mind küldjétek az erőt! Holnap jelentkezem, remélem, hogy jó hírekkel. A képen mi ketten az Egyetemen várakozva. Ölben, cinkosan összemosolyogva, egymást biztatva, egymásba kapaszkodva... Az első perctől tudtam, hogy ezt a kutyust nem ok nélkül küldte a Jóisten éppen a mi utunkba...Nagyon jó érzés, hogy mi az életért küzdünk, és ebben rendre segítséget is kapunk, szemben azokkal, akik a legegyszerűbb utat választva, altatással válaszolnak a meg nem hallott-látott reményekre...