top of page

Borsó


És már azt hinnéd, végre minden jobb lesz tényleg. Vége a jéghideg télnek, és a végtelen sírásnak is. Nem jön több baj, süt a nap, a tavasz a te évszakod, minden szép és jó lesz most már... Borsót pár hete ismertük meg, miután valakik mellettünk kihajították egy autóból, betegen. Annyira fel volt fújódva, hogy mind azt hittük, utolsó idős terhes, és csak a rendelőben derült ki azon az estén, hogy ő bizony gázoktól fújódott fel, nem pedig vemhességtől nagy a hasa. Nem is lehetett volna, hiszen kisfiú. Egy kis angyal. Az a fajta, aki eleinte nagyon félt, megfogni is alig tudtuk. Ám aztán rohamos léptekkel került egyre közelebb hozzánk, és végül már ott tartottunk, hogy engem annyira megszeretett, hogy mindig, mindenhova követett. Miután meggyógyult, mert hogy meggyógyult.

De aztán ismét beteg lett, nagyon. Napi ellátás, infúzió, tapogatózás, hogy vajon mi baja lehet, és aztán újra gyógyulás. Sok puszi, sok játék, és az én követésem mindenhova. Ám az élet nem ilyen szép, hiába van tavasz, akkor sem. Az újabb csapást már nem bírta ki kis teste. Beszélni sem tudok egyelőre róla. Tegnap éjjel a kezünkben meghalt... Drága-drága kicsi Borsó...Jó barátom...Még szeretni is alig volt időm, pedig te szíved minden szeretetével felém fordultál abban a kis időben, amit megkaptunk. Te rám bíztad magad, és én nem tudtalak megóvni...Már az Égben játszol, az idők végezetéig az égi cipőkkel...Amikor erre gondolok, és szemedben a végtelen szeretetre, rögtön sírni kezdek, és úgy érzem, többé már meg sem állnak a könnyeim. Nagyon szerettelek, kiskutyám. Köszönöm, hogy abban a rövid időben a barátod lehettem, és köszönöm, hogy akkora szeretettel fordultál felém. Ne haragudj, hogy nem vigyáztam rád eléggé. Játssz, Odafent az égi cipőkkel, soha véget nem érően...drága, kicsi Borsó... Azt hinnéd, most már tényleg jobb lesz minden. Azt hinnéd, már elég körültekintő vagy. Aztán rájössz, újra és újra megkapod a sorstól a kőkemény súlyokat, amiket aztán egy életen át cipelhetsz a lelkedben...A bűntudatot, hogy nem vetted észre már megint, hogy baj van, a fájdalmat, hogy nem tudtál segíteni, az érzést, hogy elkéstél, az űrt, hogy nincs többé... Isten Veled, kicsi Borsó!

0 comments
  • Facebook
  • Twitter
bottom of page