Embertelen hideg van

Mostanában biztos feltűnt, hogy bár ritkán jelentkezem fb-on, de olyankor nem a szokásos éjszakai időpontokban, hanem napközben.

Ez azért van, mert az extrém hideg a történtekkel együtt annyira kiveszi az erőmet, hogy már jó ideje képtelen vagyok éjszaka még gépet is kapcsolni. Az viszont, ha sokáig nem adok hírt magunkról, és nem írok semmit, nálam már egyenesen fizikai tüneteket is képes okozni. és amikor már napok óta fejfájás kínzott, és megszólalni sem volt kedvem, akkor Dávid kitalálta, hogy valamennyi időre menjek haza napközben, és intézzem a gépen, amit kell, és írjak, legalább egy kicsit írjak, mert ez így már nem jó senkinek. (Hát ilyen ember Dávid...) Ezért volt a múltkor egy fél napom a gép előtt, és ezért van most pár órám, mielőtt kimennék én is.

Persze, Dávid többet is hagyna, mint pár óra, ám a Falka nem enged el :) és az az igazság, hogy ebben a farkasordító hidegben magam is úgy érzem, ott a helyem nekem is. Nekem mindenképpen ott a helyem. Ja, igen, és a hideg.

Sokan kérdezitek, mi a helyzet, hogy bírjuk. Megmondom őszintén, nehezen. Embertelen. Ám amikor benne vagy, mozgásban vagy, fel sem tűnik annyira, milyen iszonyú idő van. Persze, ha megállsz, véged, ezért nem is nagyon veszem fel a telefont, meg hozzánk érkezőkkel sem vagyok képes sokáig beszélgetni. Csinálni kell, mert ha nem állsz meg, kibírod. És van is mit csinálni, rengeteg a munkánk ebben a hidegben. A múltkor még hajnal fél kettőkor is kint voltunk, pakoltunk, mert hála Istennek, adományokat kaptunk. Ekkor kijött este az öcsém is segíteni, és ő mondta este 10 és 11 közt valamikor, hogy mínusz 20 fok van...Na, az azért már kemény...Nekem mondjuk jobb volt, amikor nem tudtam :)

Ha kimondottan nekünk szeretnétek segíteni valamivel ebben a hidegben, akkor kesztyűt és meleg zoknikat küldjetek, meg Dávidnak bakancsot, mert mostanában ezek nálunk olyanok, mint a kutyakaja: bármennyi is van belőle, mégsincs soha...Szóval, a hideget valahogy kibírjuk talán, ami kibírhatatlan, hogy sok ember nem akarja megérteni a létszámstopot. Nem keres más megoldást, nem hoz valami áldozatot ő maga, hanem rám teszi mind a súlyát a dolgoknak...

Hatalmas tisztelet a nem kevés számú kivételnek!!! De inkább már nem is nagyon veszem fel a telefont, muszáj ehhez folyamodnom újra, mert sok hívás teljesen a padlóra küld újra meg újra, és én ezt nem engedhetem meg magamnak, nekem muszáj erősnek lennem, és csinálnom tovább. Menni az úton, azokra vigyázva, akik már nálunk vannak. Természetesen nem kívánom azt, hogy egyetlen egy állat is ebben a hidegben oltalom nélkül kint maradjon, hanem abban bízom rendületlenül, hogy ha már mi nem tudunk segíteni, akkor megteszi most más, és hogy a bejelentők leszoknak kicsit arról, hogy szóltak nekem, és ezzel ők a magukét megtették...Mert ez nem így van.

Van 253 kutyám, akikről napi szinten gondoskodunk ketten (!), és építek egy menhelyet. Ezzel azt hiszem, én a magamét már igazán megteszem...Azt gondoltam, a telet még végig tudjuk csinálni úgy, hogy befogadjuk, akik az utcán vannak, ám az élet felülírt mindent, és higgyétek el, ez tőlem jobban senkinek sem fáj... Úgyhogy csak jelzem, ha nem értek el, sms-t érdemes küldeni, és ha hallotok olyat, aki éppen engem szid, amiért nem segítettem, kérlek, álljatok mellém, mert nekem már nincs energiám arra, hogy a hideg mellett a semmit sem értő emberekkel is harcoljak, újra meg újra... Szóval, most pár dolgot felteszek fb-ra, közel sem annyit, amennyit szeretnék, és amennyi mondanivalóm lenne, de míg írok, közben is folyton az jár az eszemben, hogy kint mi lehet, hogy bírja Dávid egyedül a Falkával a hideget...

Leveleket nem most fogok megválaszolni, és a világot sem fogom megváltani ebben a kis időben. Viszont egy kis hírt adok magunkról, néhány kutyust felteszek hirdetni, és ahogy odajutok, jelentkezem majd bővebben is. Bennem az tartja a lelket, hogy már több eltelt a januárból, mint amennyi még hátravan belőle, a február pedig talán már enyhébb lesz, és mindenképpen rövidebb is. És aztán jön végre az én imádott tavaszom, amikor végre ébredni kezd a nap ereje, amikor még estefele is világos van, és engedni kezd végre a jéggé fagyott föld...

Kitartani, ennyi a dolgunk.