Ma délután volt egy jóleső élményünk

Ma délután volt egy jóleső élményünk.

Egy farkaslyuki úr, aki a lejárató poszt alatt kiállt mellettünk, Medgyesi László és párja Margó Puch voltak itt ( és a kutyusuk is). Eljöttek megnézni, hogy mi a helyzet, hogy hogy bírjuk mindezt, és hogy mennyire is szolgálunk rá erre a lejáratásra.

Megnézték a kutyusokat, az üdvözlő bizottság rögtön lerohanta őket. Most nem voltak felöltözés tekintetében erre felkészülve (mi játszós-ruhás hely vagyunk..) , de azt így is látták, hogy a kutyák egészségesek, jól tápláltak, nem félnek, barátságosak. Látták, hogy nem állnak térdig a kutyakakában , és ha sár is van, ott vannak a járdalapok, és egyéb próbálkozások, amivel a betonozásig a sár ellen küzdünk. Igaz, hogy elől nagyon sokan voltak a kutyusok (mindig előlre jönnek többen, ha vendég érkezik), de látták, hogy hátrébb ott a nagyobb terület, ahol így alig lézengett valaki. Látták, hogy a tetőn békésen fekszenek és játszanak, akik onnan szeretik figyelni a világot, és látták a nevükre azonnal a fejüket felkapó kutyákat. Látták az "új" , agyon hajtott, öregecske kocsinkat, és a munkában bepiszkolódott kezeinket. Pontosan Bejgli révbe érése, tehát egy örökbe adás után jöttek. Beszélgettünk az ivartalanítás fontosságáról, a rengeteg kóbor és rosszul tartott kutyáról, és az árulásról...

Maximálisan biztosítottak a mellettünk állásukról. Nagyon jólesett. Belepótoltak a kutyusok kajapénzébe, és megígérték, hogy legközelebb játszósban jönnek.

Amikor kitartást kívánva és integetve elmentek, Dáviddal egymásra néztünk. Az én szemem könnyes volt, az övében a hála csillogott.

Mert földbe lehet döngölni az embert, elhordani mindennek csupán a hibákat látva és láttatva, de elvenni azt, hogy nem mindenki így gondolja, nem lehet...