Boldizsár és Pudli
Boldizsár, a falkavezér, és mellette hűséges szárnysegédje, Pudli
Hosszú évek óta az én kutyám már Boldizsár. Még Kiskapud előtt érkezett az életembe, olyan soványan, hogy a teste már szinte elkezdte feldolgozni önmagát... De innen szép győzni, mondtam neki, ahányszor ott ültem mellette a műhelyben, ahonnan "pályafutása" indult. És ő így tett, győzött!
Túlélt, felépült és megerősödött. Már otthon is ő volt a megbízott főnök, de aztán idekint valóságos falkavezér lett belőle. Ó, elmondhatatlanul sok élmény köt össze bennünket, jó is és rossz is. Voltak nehéz idők, nem tagadom, a múltja és a staff vére olykor felszínre tört. Volt, hogy csak álltam vele szemben, és a fülét haraptam, hogy megtudja, milyen az... Ő pedig mindig tudta, ha rosszat tett, szégyellte magát, rám nézni sem mert, és aztán egy nap úgy döntött: soha többé nem okoz csalódást nekem.
Rengeteget segített nekem azokban az években, amikor még egyedül voltam idekint a Falkával. Rendre utasította, aki rám nem hallgatott, a kutyák előtti tekintélyét megosztotta velem. Aki nem tudott beilleszkedni, annak segített, akit pedig kikezdtek, azt védelmezte. Pubit és Ábelkát ő óvta - védte a balhét keresőkkel szemben. Helyére tette, aki nem nyugodott, Zsindely vezéri törekvéseit letörte, és most, öregen is megteszi. Nem verekszik, nem balhézik, egyszerűen csak odanéz, odamorog, és arrébb megy, akinek arrébb kell. Míg fiatalabb volt és mobilisabb, minden nap lejött a helyéről előlre vagy középre, és onnan lehetett tudni, hogy elindult, hogy a kennelekből mindenki ugatta. Ő ezzel mit sem törődve ment tovább a maga útján, és ahova odanézett, ott egyszerre elhallgattak. Ha odaállt egy kajás tálhoz, semmit sem kellett tennie, mindenkinek rögtön máshol támadt dolga. Azoknak is, akik már nem ismerték a régi, bunyós Boldizsárt, csak a higgadt, öreg Boldit. Neki sosem kellett megküzdenie a tekintélyért, neki ez adott. Igazi vezéregyéniség, aki le tudta győzni a saját démonjait, a múltja árnyait, hogy felnőjön a feladathoz. Sok ember, sok vezető tanulhatna tőle... A legtöbben nagyon szeretik, puszilgatják, a fiatal lányok pedig odáig voltak mindig is érte. Nemcsak azt emlegetik fel sokan, akik ismerik, hogy milyen méltóságteljesen tud vonulni, és hogy hogy megnyílnak előtte a kajás tányérok, hanem az első éjszaka jogát is sokan megmosolyogták az évek alatt. Boldizsár, ahogyan mindig minden fiú kutyánk, ivartalanított, de mint igazi alfa hím, azért a lányok adta örömet nem veti meg, soha nem is tette. Amikor valamelyik lány még ivaros, oda más fiú kutya sosem mehetett, ő őrizte ilyenkor kitartó ugatással az új leányzót vagy ivaréretté vált fiatalt. És valahogy soha egy kannak sem jutott eszébe legyűrni őt. Ilyen emblematikus figurája soha többé nem lesz Kiskapudnak, ebben biztos vagyok...
Ha vendég érkezik, addig ugat türelmetlenül mély öblös hangján, míg oda nem mennek hozzá, és meg nem simogatják. Üdvözöl mindenkit, aki jön, az új kutyák kenneléhez is lemegy, megnézi, de jó ideje nem jön már ki a nagy kifutóról, ha nem muszáj. Reumás, nehezen mozog, a hideget nem szereti, de még mindig senkinek nem jut eszébe fellázadni ellene. Flóra tette meg egyszer, a kezelhetetlen Flóra, és Boldizsár nagyon hálás volt, hogy úgy védtem meg, hogy ne tűnjön úgy, mintha meg kellett volna védeni... Télapóra meleg pulcsit kapott, dörmögve köszönte meg, homályos szemei telve voltak hálával. Ekkor fogtam fel, ahogy néztem kis kötött pulcsijában, hogy Boldizsár bizony megöregedett... Pár éve érkezett hozzánk Kiskapudra Pudli sok gyerekével Farkaslyukból. Boldi környékén kaptak kennelt, és miután az anyuka szabadlábra került, azonnal beköltözött a Boldizsár ólja melletti ólba, majd nem sok idő kellett hozzá, és együtt voltak már egy ólban. Pudli ivartalanítása után Andinál lábadozott, ahogy visszajött, rögtön a barátjához szaladt. Azóta is elválaszthatatlanok, elvannak öregesen, nyugisan. Az étvágyuk tökéletes, a kedvük jó. Úgy szoktam mondani, Pudli tudott helyezkedni. Természetesen soha senki nem szólt be neki, hiszen ő a főnök jobbkeze :) Boldizsár nyakörve igazi falkavezér- nyakörv. Az másnak nem is állna jól, hozzá viszont egyértelműen illik. Ahhoz a nyakörvhöz vezéri kisugárzás kell, és ha valakinek, akkor Boldinak van! Emlékszem, amikor német vendégeink voltak, egyikük rá nézett a magabiztosan és barátságosan ugató Boldizsárra, és kérdő hangsúllyal nézett rá: the Boss? :) Igen, ő a főnök, Kiskapud örök falkavezére, jobbján pedig hűséges szárnysegédje. Kérlek, kívánjatok még szép éveket Nekik együtt, mert nélkülük már tényleg semmi nem lenne a régi... Boldizsár minden barátjára emlékszik, mindig örömmel fogadja Martinát, Gizit, Timit és Andit, és másokat, akik régóta Kiskapud barátai. Voltak harcai Nándival, ezek is vicces történetek, de megszerették egymást. Azonban Dávidot azonnal elfogadta, szinte rögtön tudta, megérezte, amikor egyszercsak mi ketten már összetartoztunk. Mosolyogva fogadta, és megnyugodott.
Szerettem volna végre Boldizsárról mesélni nektek. Nincs különös oka. De ő egy darab Kiskapudból, egy darab belőlem. Egy fontos és jelentős darab. Én pedig egy darab vagyok ő benne, a kapocs köztünk örök. Otthonról jött ki Kiskapudra, ő még egy a legrégebbiek közül. Már nem sokan vannak... Amikor a kerítést építettük, és megjött Bubóék lakókocsija, oda volt kötve és mindennap sétálni vittük. Együtt éltük meg a legelejét, együtt szerettük meg mindörökre Kiskapudot, és a minket körbe ölelő erdőt. Együtt emlékszünk Gyurikára, aki nekem hatalmas barátom volt, neki viszont izgőmozgó ellensége. Együtt emlékszünk Ninuskára, Ábelkára, akiket ő is barátként zárt a szívébe.
Együtt kezdtük ezt az egészet, és már előre fáj, ha arra gondolok, hogy egyszer nélküle maradok. Egyszer elmegy az öreg harcos, egy napon az égi falkát vigyázza majd, tudom, de imádkozom érte, hogy ez még sokára jöjjön el, és addig olyan méltóságteljesen élhessen, amilyen méltóságteljes vezére lett ő ennek a falkának nevezett, mentett, népes kutyacsapatnak itt Kiskapudon...
Maradj még sokáig velünk, arany barátom. Még sokáig nevessetek ott együtt Pudlival a domb tetején abban az ólban...