Remény

2020/01/19

Fazekas

Egy ártatlan kutyus halálának margójára... 

 

Rengetegen szorítottatok a nálunk Remény nevet kapott kutyusért a tegnapi nap folyamán. Aztán éjjel szomorúan kellett megosztanom a világgal, hogy a kutyus teste feladta a harcot. Itt már úgy írtam, hogy Remény, alias Csuli elindult erről a világról.
Íme, az ő teljes története:
Remény chipes kutyus volt. Sajnos, a chipbe nem volt telefonszám beregisztrálva. A rengeteg kutya mellől választanom kellett, hogy a járdánházi címre megyek el, vagy az orvoshoz indulok Barcikára.

 

Utóbbit tettem.

 

Estére sikerült Ilikének kinyomoznia a gazdi telefonszámát. Akkor már nem akartam idős embert hívni. Éjjel pedig meghalt mellettünk a kis drága. Ma beszéltem a gazdi nénivel. Együtt sírtunk...
Csuli családtag volt. A bácsi mellől sosem mozdult, és amikor tavaly a bácsi meghalt, Csuli vigasztalta a nénit, együtt gyászoltak. Egyik este kiment hátul a kertből a patakhoz picit. Sosem ment ki, és teljesen körbe kerített házról van szó. Hogy aznap éjjel mi vitte ki mégis, és hol talált kiutat, már sosem tudni meg. A szomszédban él két kutya, akik megtámadják a többi kutyát, és sajnos a gazdák nem tesznek semmit. Csuli halála az én véleményem szerint az ő lelkükön szárad, és nagyon remélem, hogy ezután a tragédia után megoldást találnak végre! Figyelni fogunk a folytatásra, mert ez tarthatatlan állapot! Szóval éjjel a néni meghallotta Csuli hangját, kiszaladt elemlámpával azonnal, és látta, hogy a két szomszéd kutya őrült módon tépi, szaggatja a kis öreget. Nagy nehezen kiszabadította Csulit, aki sokkosan, véresen elszaladt. A 2 kutya a néni ellen fordult, úgyhogy nem tudott a kutyája után menni. Hála Istennek be tudott menekülni a házba, és aztán a kutyus keresésére indult. Másnap már a családtagok, ismerősök is keresték. A 2 kutya gazdái nem...
Ma tudta meg a család, hogy mi történt. Hogy Laci jóval messzebb talált rá szombaton a véres, haldokló kutyusra, összeesve az úton. Felvette és behozta nekünk Ózdra. Innentől már ismeritek a történetet... 😥


A néni fia - könnyes szemmel- most délután eljött a kutyus holttestéért, hogy otthon, a kertben nyugodhasson. Mindannyian ezt láttuk a legjobbnak. Gondolhatjátok, mennyire szerették, ha még ez is egyértelmű volt számukra. Csulika, ha holtan is, de hazatért... 💔
A család siratja, siratom én is, és még több száz ember, akik minden erejükkel drukkoltak neki. Sajnos, aki felelőtlenül tartja a kutyáit, az egyelőre semmi jelét nem mutatja, hogy bánná, ami történt, de én nagyon remélem, hogy magába néz, és normális megoldást talál ezután, hogy soha többé ne mehessen ki ez a 2 kutya az utcára. Máskülönben újabb és újabb kutyákat fognak megölni, és ezt nem hagyhatjuk! Csulika halála legyen elég (már így is hatalmas veszteség) belátni : így NEM lehet!!
Csulika még sokkal idősebb volt, mint a chip szerint. 14 éves volt, és egy olyan kutyus, akivel soha semmi baj nem volt. Egy végtelenül ragaszkodó, mélylelkű, kedves kutyus volt. Tele volt a kis szíve szeretettel a családja felé. A néni hallja őt ugatni most is... Az ember szíve megszakad...
Csulika most már az ő bácsijával van Odafent a Mennyországban, ebben biztos vagyok. Onnan vigyáznak a nénire, a családjukra, és vigyáznak ránk is ezentúl, megköszönve, hogy nem az út szélén, elhagyatva kellett elmennie erről a világról ennek a tiszta léleknek...

Kérlek, ezalatt a poszt alatt ne írjatok durvaságokat még a 2 kutya gazdái ellen sem. Hadd legyen ez Csulika, alias Remény méltó búcsúja... Bízzunk abban, hogy a gazdák tanultak az esetből, és nem engedik újra megtörténni. Egy biztos, ha nem, azt nem fogjuk annyiban hagyni, ezt ezúton is üzenem nekik!

Utóirat : amíg úton voltam, hogy a néni fiának átadjam Csulika halott kis testét, eszembe jutott az a pár évvel ezelőtti szegény nagyobb testű idős lány kutyus, akit Várkonyon elütöttek, és még élt, amikor arra mentem, és megláttam, az út közepén. Mindenki kerülgette, de senki nem foglalkozott különösebben vele. Még jó, hogy nem mentek újra át a haldokló, magatehetelen kutyán. Azonnal megálltam, és ölbe vettem, a kocsimba tettem. Zihált, rám nézett, simogattam, beszéltem hozzá. A szemeiben ugyanaz a hála volt, ami már annyiszor annyi ismeretlen haldokló állatnak, akit felvettem, akiket utamba sodort az élet. Ugyanaz, ami Csulikának... A kutyus hamarosan meghalt mellettem az autóban 😥 Chipes volt. Mindent megtettem, hogy felkutassam a gazdát, ám felesleges volt az igyekezetem. Lélekromboló volt, amennyire senkit nem érdekelt a kutya környezetéből, hogy mi lett vele. Dehogy akarták ők visszakapni... Mi temettük el. Én sirattam meg egyedül. És ma szaladtam egy kis holttestért, hogy hazamehessen, mert őt hazavárták... És köszönték, még fájdalmukban is köszönték, hogy segíteni próbáltam, hogy mellette voltunk a legvégén.

 

És bizony, nem a kutyákban van ilyenkor a különbség, hanem az emberekben... Ezt csak azért meséltem el, hogy egyértelmű legyen mindenkinek : ez a drága kiskutya családtag volt valahol, annyira, hogy még holtában is ragaszkodtak hozzá, és a mai napon hazatért...
Isten Veled, Csulika, alias Remény. Nem felejtünk soha! Hozz megnyugvást gazdid szívébe, gyere el hozzá álmában, és köszönj el tőle...

 

És bizony, nem a kutyákban van ilyenkor a különbség, hanem az emberekben... Ezt csak azért meséltem el, hogy egyértelmű legyen mindenkinek : hozzá álmában, és köszönj el tőle...

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Köszönjük az adományokat:

January 28, 2020

November 5, 2019

October 27, 2019

October 14, 2019

April 23, 2018

January 11, 2018

Please reload

HEROSZ Ózdi Szervezete, OTP 11734121-20043678. Külföld: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000,  BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now