Erdőlakó

Erdőlakó kennelére gyűjtünk, hogy végre kiköltözhessen jelenlegi, szűkös kis helyéről! Kérlek, ha tudtok, segítsetek! Aki hozzájárulna az új kennel árához, az kis tagszervezetünk (Herosz ózdi szervezete) otp 11734121-20043678-00000000 számú számlaszámán keresztül megteheti, és mi nagy hálával fogadjuk, Erdőlakó nevében is!

Erdőlakó az a kutyus, aki február végén bukkant fel csont és bőr állapotban, rettegve mindentől, Kiskapudon. Testileg azóta helyre jött, a sebei is begyógyultak, de a lelkén esett sebeket sajnos nem ilyen könnyű begyógyítanunk...Sajnos, Erdőlakó nagyon nehezen nyílik meg, több hónapja nálunk van, de még mindig retteg, és elmondható, hogy én vagyok az egyetlen barátja, de még engem is megharapott egyszer csúnyán. Persze, én nem haragszom rá, és most is azon vagyok, hogy minél előbb egy nagyobb helyre költözhessen, mert jelenleg egy igencsak szűk helyen él. Kiengedni egyelőre nem tudjuk, mert sajnos most már a kutyákkal szemben sem barátságos.

Őt nagyon tönkretették a múltjában, ez egyértelmű... Ám rám mégis úgy néz, mint akiben megbízik, mint az egyetlenre, akinek bizalmat szavaz. Miután megharapott, szégyellte magát, és bár kitörő örömet sosem látni rajta, mégis, amikor meglát, mindig csillan valami a szemében, valami szeretetféle, amit tudom, csak nekem tartogat... Szegény Erdőlakó nem igen lesz örökbe adható soha, ő is azon kutyusaink számát növeli, akik a külvilág számára semmiféle esélyt nem adnak többé.

Éppen ezért szeretném, ha kaphatna egy új, tágas kennelt, a kis háznál, amiből ki is járhatna idővel, és amiben kényelmesen elférne ő is, és minden, ami a boldogságához, nyugalmához szükséges. Egy új kennel ára 102.000 ft, ami tudom, nem kevés, de ettől kisebbet nem érdemes neki csináltatunk. Már egy ideje gyűjtök erre a kennelre, 38.000 ft van rá jelenleg, és sajnos, ez nem elég...

Félek, hosszú ideig sem fog összegyűlni a szükséges összeg, és most még tartalékunk sincs (minden elmegy kajára és az állatorvosra), nem tudok mihez nyúlni. És közben nap mint nap néznem kell Erdőlakót, ahogyan a szűkös kis helyén szomorkodik, nem tud szaladozni, nem tud napozni, nem érezheti igazán, hogy otthonra lelt... Így nincsenek új, jó élményei, amik kitúrhatnák kis szívéből a sok rossz régi emléket, csak üldögél szomorúan, és ha mellette vagyok, néz rám nagy barna szemeivel. Én pedig nem tehetek mást, mint hogy újra meg újra megígérem neki, hogy egy szép napon meglesz az a kennel, és akkor minden megváltozik majd... Kérlek, ha tudsz, segíts, hogy mielőbb valóra válhasson az ígéretem, amit Erdőlakónak tettem...!