Totális teltház, januári hideg, állandóan érkező segítségkérések, , folytonos harc az anyagiakért

Azzal kezdem, hogy fáradt vagyok. Nagyon fáradt.

Nem azért vagyok reggel negyed ötkor a gép előtt, mert annyira nem tudnék aludni. Higgyétek el, lassan semmit sem tudnék jobban, mint pihenni, kialudni magam, legalább csak egyszer. De most nem lehet. Feszített időszak van.

Totális teltház, januári hideg, állandóan érkező segítségkérések, folytonos harc az anyagiakért, Lilu cica betegsége, elütött kutyák, közben rengeteg teendő, munka kettőnkön, nagyon sok megoldatlan probléma rajtam, egy folyton csörgő telefon, embert próbáló körülmények, és minden eddigi küzdelmünk ellenére is sár... Így mindig az marad el, amiből a legtöbb erőt tudom meríteni, a kutyák mellett: az írás...

És már nem csak az igazán mélyre jövőkre nincs időm és erőm, hanem már hírt adni, válaszolni, reagálni, ezt-azt megosztani sincs... És ez tudom, hogy nem jó, de nem tudok mit csinálni. Mondom, nagyon feszített időszak ez... Tehát én most azért próbálom magamat erőszakkal ébren tartani, mert tudom, hogy már nem sokan várnak tőlem, rólunk hírekre...

Tudom, hogy Erikáék várják a Cuki posztját, Anikó az Amyét, Martináék a Pötyipofáét, a gazdik a kutyusaik örömposztját, Ágiék a mi közös öreg barátnénk búcsúposztját...

Tudom, hogy mennyi mindent illene megköszönnöm már, ha sokan nem is a köszönetért teszik a jót, akkor is, nekem esik jól, ha a hálának, ami bennem van, hangot adok és megosztom a nagy világgal...

Tudom, hogy az emberek várják a gazdira várók posztját, és még annyi, de annyi minden...És én, én vagyok az, aki a legjobban várja mindezen sorok megszületését, tudva azt is, hogy egyszer csak a többi mögül előbukkan majd annak az iszonyatos Karácsonynak az emléke, és bár -tudom- rettenetesen fog fájni, alig várom már a katarzisát, amit minden ilyen jellegű írás okoz nekem. És tudom azt is, hogy igazán elengedni őket, az én örök emlékű Négyemet csak e sorok kiírása után tudom majd... De most sajnos nem lesz minderre idő. Elsősorban magam miatt sajnos. Nagyon jót tenne, de képtelenség most nekimenni... Nem is vagyok jól, és főleg nagyon fáradt vagyok, ez az a pont, amikor már a redbull sem ér semmit. Tudjátok, az a fajta fáradtság, amikor már el is rontasz mindent, amikor már semmi sem sikerül. De ennek most muszáj sikerülnie, a lelki-ismeretem és a kötelesség-tudatom is így diktálja. Minden elmaradásom nem fogom tudni pótolni néhány óra alatt, ilyen állapotban, de pár dolgot megpróbálok feltenni, hírül adni. Nyomásként nehezedik rajtam az is, hogy tudom, kifogytunk az anyagi tartalékainkból, és ha nem fogok záros határ időn belül segítséget kérni, az rengeteg kutyus (és cica, róka, madár, stb) sorsát fogja érinteni. Azokét, akik az én keresztem darabjai...

Utóirat: a képen Rotika, a teljesen felépült, hatalmas Rotika, az én idős, hűséges lovagom, az én csodával felérő barátom! Róla is nagyon szeretnék már mesélni, de sajna még nem jutottam oda. Ivartalanítva is lett a napokban, egyre többet van szabadon, továbbra is végtelenül jámbor, és kettőnk kapcsolata semmit sem vesztett a kezdeti,nagyon erőteljes összetartozásból, sőt! Rotika nem vár gazdira. Ne haragudjatok rám érte, de ő tényleg azok közül való, ahol már nemcsak én, hanem ő is, visszafordíthatatlanul sérülne, ha szétválnánk.

Rotika és én...Szalad elém,, amikor meglát, csillog a szeme, nevet - és ezt az üdvözlést csak nekem tartogatja. És ha egy perc alatt 3-szor találkozunk újra, akkor mindig ugyanígy örül! :) Viszont sajnos az ivartalanítást nem jól viselte, úgyhogy küldjetek neki most sok erőt, meg kell gyógyulnia! Idős kutyus, és még hatalmas testű is, így féltem is tőle, hogy majd megviseli az altatás, és sajnos így is lett. És kicsit haragszik is rám, ahogyan az első alkalommal is haragudott rám egy kicsit, amikor levittem a rendelőbe. Azóta nem is vittem többször, de az ivartalanítás, az oltások, a chip, ez mind -mind nagyon fontos volt már, és elkerülhetetlen (nálam az). Úgyhogy szorítsatok neki, nagyon becsületes kutya, muszáj helyre jönnie most is! Ha már csodaként az utunkat a Jóisten azon az éjszakán összevezette... UI.2: Elnézést, ha lesz elütés a szavaimban, nagyon fáradt vagyok, időnként folyik a könny a szememből, de néhány dolgot muszáj feltennem, és közben reggel indul újra a nap... Úgyhogy levelekre bocsi, de most megint nem tudok reagálni, max. néhányra, most muszáj a teljes kimerülés pillanatáig írnom ki a fontos mondandók (nekem mind az...) egy részét. És köszönöm a hozzám való türelmetek!

Köszönjük az adományokat:

HEROSZ Ózdi Szervezete, OTP 11734121-20043678. Külföld: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000,  BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now