Karácsony Kiskapudon, 2017

2017/12/23

Karácsonyi bejelentkezés
Szeretnék – igaz; szokásom szerint megkésve- Boldog Karácsonyt kívánni Mindenkinek!

 


És egyúttal meg szeretnék rá kérni -.rendhagyó módon- mindenkit, hogy ezúttal nekem ne akarjon senki boldog Karácsonyt kívánni, mert sajnos úgy alakult, hogy a mi Karácsonyunk minden lett, csak boldog nem...

 

Néhány napja írtam, hogy eléggé mélyponton vagyok, akkor két barátomért vérzett a... szívem, akik teljesen váratlanul, egymástól függetlenül, épp az ünnepek előtt hagyott itt bennünket. Ám sajnos, itt nem állt meg...Ugyanazon a héten, a Karácsonyt megelőző napokban még ketten mentek el, ráadásul az egyikük váratlanul és értelmetlenül...és ezt a négy halálesetet képtelen vagyok feldolgozni, még felfogni sem tudom. A történtekről első kézből értesült barátok, családtagok sem értik, hogyan történhetetett 24-ig ennyi fájdalmas veszteség...

Mindenki döbbent fájdalommal szemléli az eseményeket, amik engem kísértek napokon át. Iszonyattá vált az élet. Aki ismer engem, az talán valamennyire el tudja képzeni, mennyire mélyen lehetek most. Főleg, ha még azt is elmondom, hogy ez a négy állat pont iszonyúan közel állt hozzám, mindegyikükkel nagyon sok minden kötött össze. Minden állat elvesztésébe belehalok, mert mindegyiküket szeretem, de ez a négy, mintha nekem lettek volna összeválogatva, hogy minél jobban fájjon ez az egész...


Ezért mindenktől csak megértést és türelmet tudok kérni. Még a mindennapos tendőket is nehezen tudom ellátni jelenleg, sőt, felébredni sincs kedvem soha egy reggelen sem, mert minden éjjel azt álmodom, hogy ez az egész szörnyűség el sem kezdődött, és ők mind a négyen élnek és velem vannak.... A valóságban viszont nincsen erőm sokszor még megszólalni sem. Befogadni pedig egyáltalán nem tudunk már, ettől totálisabb teltházat már el sem tudnék képzelni, és kettőnk ereje is véges, ilyen időszakokban még jobban bebizonyosodik. Úgyhogy kérem, mindenki próbáljon egy kis áldozatot hozni, mert már nem járható út az, hogy „szólunk Ildikónak, és majd ő megoldja...” Köszönöm a megértést!

Emailben ha fotót, némi leírást kapok, meghirdetem (dikuszka@gmail.com) Aki pedig bármi más miatt keres, az smst küldjön, mert fb-on nagyon ritkán vagyok, akkor se nagyon van időm a levelekre, a telefont pedig nem igazán veszem fel, ismét eljött egy ilyen időszak (sajnos, akik hívnak, 90%-ban nem megértőek, még a legnagyobb bajok esetén sem, úgyhogy már inkább fel se veszem...mert a vége egy újabb állat, és már sehol sincs több helyünk...(sms ide küldhető, ahogy tudok; válaszolok, vagy megcsörgetem a számot: 0670/597-8277, a visszahívást megköszönöm!)
Viszont, ha összetörve is, de az élet megy tovább...Itt egy egész falka, számítanak rám. Van, hogy abszolút semmi erőm, még hozzájuk sem, csak sírok egyedül, elbújva a világ elől, valahol, de azért a legtöbbször segítenek ki-kinézegetni a gödör aljából. Ők semmiről sem tehetnek, és nélkülem nincs esélyük, úgyhogy természetesen nem hagyom cserben a falkát. Adnak erőt, és a hitembe is kapaszkodok. Mindemellett a barátok és a számunkra adományokat gyűjtők, hozók is nagyon sokat hozzá tettek-tesznek, hogy még ezekben a nehéz napokban is néha úgy érezhessem: vannak még jó dolgok a világban...(teljesen szépnek azért most nem érzem). Tudom, hogy sem a barátok, sem az adományozók nem várnak nyilvános köszönetet, de úgy érzem, a sok jó ember többfelé elindult kezdeményezését, és a sok-sok mindent, ami belőle lett, illik megköszönni akkor is, ha én legszívesebben elő sem bújnék a fájdalmamból hosszú időn át. Értük megteszem mégis, előbújok egy kicsit, nekem is jobb lesz, és a nagy világ is láthatja, vannak még igenis jó emberek! Mindjárt sorra el is kezdem feltenni legalább a gyűjtésekből összejött, több felől Kiskapudra érkezett adományokat! És mindenkinek szeretnék ezúton is köszönetet mondani, aki bármivel segítette a kutyusokat és a cicákat ezekben a napokban! És nagyon köszönöm a jóságát azoknak is, akik nekem, és kettőnknek küldtek vagy hoztak ajándékokat ezekben a napokban! És köszönet az anyagi támogatásokért, ezáltal vehettünk sok-sok húst, és sok-sok sült kacsát a kutyusoknak ezekre a napokra!
Ha az utolsó pillanatban is, de idén is felállítottuk a falkatagok és a többi pártfogoltunk Karácsonyfáját, Kiskapud felett! Köszönjük a Farkaslyuki Erdészetnek, hogy ez évben is gondoltak ránk egy csodaszép fenyőfával! Bárki tehet alá az elkövetkezendő napokban bármit, amit szeretetettel ad a kutyusoknak és cicáknak!

 

Míg szépült a fa, én a könnyeimet rejtegettem, és miután elfoglalta helyét a magasban három srác kitartása révén, szinte rögtön utána újabb csapás ért, egy azóta is felfoghatatlan...Mégis, ha ránézek a Kiskapud felett büszkén és csinosan álló Karácsonyfára, mindig megmelegszik egy picit a most igencsak szétzilált lelkem. Mert ha boldogtalan is, akkor is csak Karácsony...
(ahogy képes leszek róla beszélni, megírom a karácsonyi csapások sorozatát, még olvasva is felfoghatatlan lesz, nemhogy átélve...Tehát ezért kérem, idén ne boldognak kívánjátok a mi karácsonyunkat, mert az már nem lehet, hanem kívánjatok inkább nekünk békességet, egy kis nyugalmat, sok-sok erőt, egy kis megnyugvást. )

 

Még ezt elmondom: A bizalmam a Jóisten felé nem rendült meg, sőt, úgy érzem, a borzalmas történtek ellenére, vagy éppen azok miatt, még erősebb lett. De mindehhez hatalmas harcot kellett vívnom magammal, és a lelkemben tomboló, hatalmas fájdalommal. A miért-jeimre nincsenek válaszaim, a lelkem sem nyugodott meg, egyáltalán nem értek semmit. Ám azt mégis biztosan tudom, ezeket a csapásokat nem a Jóisten mérte rám. Aki pedig, a hitem szerint, rám mérte, annak egyedül úgy tudok jól megválaszolni, ha még erősebben hiszem ezután a Jóistent... Én így tudok kiutat találni majd idővel, csak így. Isten kezét fogva közben. Mert arra rájöttem e napokban, hogy nélküle odavesznék, nem lenne erőm tovább. Így még erősebben tanúbizonyságot teszek hát az én Jóistenem mellett, és ahogyan eddig is, ezután is együtt megyünk tovább az úton, még ha egy hatalmas, feldolgozhatatlan fájdalommal több is van a lelkemen...Ez a még erősebb, vérző szívű napok után tett tanúbizonyság, nekem ez a Karácsony legfőbb üzenete most. És az, hogy a legfojtogatóbb fájdalom sem ölheti meg teljesen a Karácsonyt, nem szabad engedni, hogy megölje. Mi is fát díszítettünk, pedig a lelkem szétszakadt közben, de szerettem volna, ha a Senki kutyáinak és a mieinknek is van egy közös fája. Volt sült kacsa is, Timivel és Andival is volt egy kis meglepetés, és egy icipicit Anyáékkal is összeültünk, az ünnep tiszteletére. Voltak jó kaják és kedves ajándékok e napokban. De a gyertyánk négyükért égett, és a barátok gyertyái is, tudom. A mosoly maradt el, könnyek voltak helyette...

UI: Hogy ki az a négy, négylábú jó barát, örök szövetséges, akik e napokban már Odafentről néznek le ránk, - azt kérlek még ne kérdezgessétek. Nem mindenkit ismer, aki a fb-n követ engem, mert sokakról sajnos nincs idő írni, még a legnagyobb barátokról se mindig... A négy között is lesz, akit ismertetek szavaimból, és lesz, akit még nem. Négyükről együtt szeretnék majd mesélni, hogy úgy maradjanak meg az emlékezetben, a négy karácsonyi hős, a négy győztesként veszítő, ahogyan most is vannak Odafent: együtt...Pedig előzőleg nem is mind ismerték egymást, nem is egy helyen éltek, volt, aki Kiskapudon, volt, aki otthon. De most, a csapások sorozata egymás mell sodorta őket, és bennem így maradnak meg, együtt, külön-külön is belehalva az elvesztésükbe... Amikor itt lesz az ideje, ki fog jönni,. Ez annyira fájdalmas, hogy bent nem maradhat. És másról is kell majd még írnom. Történtek csodák is a bajok közepette... És új sorsok is az útunkba kerültek... Jövök majd. Addig is küldjétek az erőt. Most nagy szükség van rá.

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Köszönjük az adományokat:

January 28, 2020

November 5, 2019

October 27, 2019

October 14, 2019

April 23, 2018

Please reload

HEROSZ Ózdi Szervezete, OTP 11734121-20043678. Külföld: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000,  BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now