Meleg cipökre lenne szükségünk

Elnézést ezúton is mindenkitől, aki valamivel vár rám, de sajna, sikerült úgy igazán lebetegednem. Sőt, nemcsak nekem, hanem Dávidnak is :( megfázás, vagy valami hasonló, de iszonyúan elkapott minket. Néha már egy kicsit jobb, de az alaphelyzet az, hogy betegek vagyunk úgy Isten igazából... Persze, nálunk olyasmi, hogy betegszabadság, nem létezik, tehát ugyanúgy ki kel tartanunk a Falka körül, mi...nt egészségesen, ugyanúgy éjszaka járunk haza Kiskapudról, ugyanúgy mindent meg kell oldani, tehát ilyeneken próbálok egy kis erőt spórolni, hogy internet, meg a folyton csörgő telefon állandó felkapkodása. Remélhetőleg néhány nap, és túl leszünk rajta, mert ez így nagyon nem az igazi. Azt szeretném kérni, hogy ha bárki tud számunkra felajánlani 41-42-s bakancsot, illetve 39-40-st, azt nagy hálával fogadnánk! Sokban hozzájárulna az egészségünkhöz, ha lenne rendes cipőnk, bakancsunk odakint, mert már mind megadta magát... Mint tudjátok, hétvégén barátaink, Edina Tóthné Mócsány-ék is jönnek hozzánk, úgyhogy ha bárki meleg holmit szeretne Pestről küldeni, most igazán meg van rá a lehetőség! Gumikesztyűre és Picike részére hintőporra van még nagyon nagy szükségünk, és persze bármilyen jellegű állateledelre! És magunkon kívül szeretnék még valakinek kérni, hátha lenne, aki tud segíteni! Hűséges segítőnk, Katika, aki hetente kétszer, állatorvos napokon jön és kitartóan segít nekem a köröknél, még nálunk is szegényebb. Jön a hideg, és nincs meleg cipője...:( Az ő lába 37-es, de 38,39-s méretet is tud hordani, téli bakancsban még jobb is neki a nagyobb, azt mondja. Ha bárki tudna részére felajánlani, nagyon boldog lennék, hogy segíthetünk rajta, nagyon megérdemli, higgyétek el!! A betegségemre visszatérve elmesélek egy kis történetet. Aki ismer, tudja, ha az első sorokat elolvassa, hogy tegnap valóban mélyponton lehettem, igazán beteg... Kiskapudon a vacsora a fő étkezés a Falkának, amellett, hogy jóformán egész nap esznek valamit, az esti az igazi, ilyenkor mindenki húst kap, az etetés általában 2,5 óra, és mindig én csinálom (néhány rendkívüli esettől eltekintve). Nagyon komolyan veszem mindig. És tegnap olyan történt, amilyen még soha: egy kennel kimaradt... (ez amúgy a rémálmom...). Éjjel értünk haza, mivel nagyon rosszul voltunk, próbáltunk sietni, hogy legyen még időnk pihenni reggelig. Éjfél után valamennyivel hazaértünk, itthon is lerendeztük az állatokat, egy óra volt, amikor fürdés után, pizsamában végre úgy éreztem, kényelembe helyezhetem magam, ihatunk egy bögre forró teát. A kintiekre gondoltam, épp Mona járt az eszemben, csak úgy. Egyszer csak, mint a villám, belém hasított a felismerés: "Úristen, Hacsekék nem kaptak enni!" Kiáltás, Dávid nem ért semmit, amikor feldúlva közlöm vele, mi történt, csak néz rám, el sem akarja hinni, hogy én valakit, valakiket elfelejtettem megetetni...Most mit csináljunk, kérdezi, mit csinálnánk, válaszolom, és már pattanok is fel, veszem a kabátot, rá a pizsamára, visszamegyünk megetetni őket... És úgy, pizsamában, éjjel egy után, elindultunk vissza Kiskapudra, egész úton birkóztam a bűntudattal, hogy ilyet hogy tehettem, hogy felejthettem el őket, és közben azon imádkozom, hogy csak a rendőr meg ne állítson, mert biztos fennakadna a szerelésemen... De nem történik semmi rendkívüli, megérkezünk, a kihagyásért cserébe Matyus, Bumbi, Hacsek és Kami azon az éjszakán dupla adagot kap, és a legfinomabb falatokból, főtt mellcsontot főtt csirkefejjel, ha már megkésve kapják a vacsit, legalább kiadós legyen...! Szóval, most már biztosan elhiszitek, hogy nem vagyok jól mostanában :)

ui. a képen Csuzlinka, a mi kis hősünk, aki viszont annál jobban van, köszöni szépen! Ja, és légyszi, megértést kérünk mindenkitől, nálunk most már valóban TOTÁLIS TELTHÁZ VAN!!!