Helyzetjelentés Ciluett állapotáról


Ciluett nem tud pisilni...:( Helyzetjelentés Ciluettről, a kék kiscicáról Előzmények: Ciluett kedden került hozzám, lebénulva, ekkor még azt hittük, elütötték és eltört a gerince. Jó étvágyú, ragaszkodó, végtelenül kedves cica. A gázolást kizártuk, nem így sérült volna, inkább csúnyán megütötték vagy belerúgtak, (idegen helyen riadt viselkedése is erre mutat), vagy kiesett valahonnan, magasból, azonban azóta sem keresi senki.

Friss sérülés lehet, azóta már ezt is kikövetkeztettük. Mellső lábain húzza magát, úgy megy, hátsó lábai csak lógtak, mint a rongy.

Csütörtökön felvittem Egerbe, itt a röntgen kimutatta, hogy nincs törés. Örültünk nagyon, ám sajnos, úgy néz ki, korai volt az öröm :( Már aznap reggelre hatalmasra nőtt a hasa, mint a kórházban kiderült, azért, mert nem tud magától pisilni. Az orvos, a hasára gyakorolt nyomással nagyon sok vizeletet kinyomott szegény kis Ciluettből, akinek ez nagyon fájt, azonban utána megkönnyebbült. Kakálni ekkor még magától tudott. A doktor úr szteroidokat, vízhajtót és B1 vitamint ajánlott. Azt mondta, ha szerencsénk van, csak ödéma alakult ki a gerinc körül a sérülés következtében, és ez egy hét alatt helyrejöhet a gyógyszerektől. 3-4 nap alatt már látni kell a javulást, mind a lábai, mind a pisilés tekintetében. Addig viszont ezzel a nyomkodással segíteni kell őt a pisilésben, hiszen az bent nem maradhat. Bizakodva jöttem el Ciluettel az állatkórházból. Azóta eltelt négy nap.

És bár szedi a gyógyszereket, a mi dokinkhoz is hordom injekciókra, és az étvágya, a dorombolós ragaszkodása megmaradt, sajnos, a pisilés terén egy cseppnyi változás sincsen. Napjában többször nagyra duzzad a hasa, ilyenkor, ha épp nem tudom orvoshoz vinni, akkor nekem kell nyomkodással segítenem őt ebben. Már kitanultam a módját, hogy hogy tudom akár még egyedül is véghezvinni, és ha nem is mindig, de azért általában rátalálok a hólyagra, és óvatos, mégis erőteljes mozdulatokkal kinyomom belőle a sok, bentmaradt pisit.

De tudni kell, hogy ez ennek a drága kiscicának minden alkalommal nagyon fáj, sír, harap, karmol, és nekem a szívem szakad bele, hogy ezt kell tennem vele.

Mindent elmond Ciluettről, hogy amikor végzünk, az az első dolga, hogy teljesen megnyugodva az ölembe bújik, dorombolni kezd, sokszor még a szemhéjamat is megnyalogatja, pedig előtte pár perccel éppen én voltam az, aki úgy meggyötörte... Ő mégis pontosan érzi, hogy jót akarok neki, hogy azért csinálom, hogy élhessen, hiszen süt belőle az élni akarás, ám ennek kitenni őt napjában többször, ez iszonyatos tortúra mind neki, mind nekem. Sajnos, a mi dokink nem tud ilyen kiscicának katétert betenni, úgyhogy holnap felhívom majd az egri orvost, és megkérdezem, hogy erre nem lenne-e lehetőség, nem lenne-e ez kíméletesebb Ciluettnek. Az utóbbi pár napban már a kaka is bajosabban távozik, tud magától is, de van, hogy ahhoz is nyomogatás szükséges, és van úgy is, hogy elég a nedves törlőkendővel való birizgálás.

Ezt a pisilés miatt próbáltam meg Rita tanácsára, de sajnos, az nem indul meg így. Az napok óta csakis az erőteljes, hólyagra mért nyomkodással tud megoldódni :( És nagyon félek, hogy ez fog-e változni, javulni, mert tisztában vagyok vele, hogy így nem élheti le az életét, ennyi kínnak nem tehetjük őt ki egy életen át.

Azonban azt is tudni kell, hogy ez a kiscica tele van élni akarással, minden nézéséből, reakciójából árad, hogy ő nem adja fel. Én pedig szeretném megtalálni azt a középutat, amivel élni is tud tovább, és pisilni is magától, fájdalommentesen... A remélt javulás tehát nem következett be e téren négy nap elteltével, ám az azért talán jó jel, hogy a lábát mintha egy kicsit jobban tudná használni. Nem áll fel, vagy próbál felállni, nem ekkora javulásra gondolok. De amikor megemelem a hátsó részét a nyomogatásoz, az első napokban ilyenkor csak mint a rongy, lógtak a hátsó lábai, most két napja pedig már egyértelműen mozgatja, és bár maga alá csúszik, mégis látni, hogy van némi erő a lábaiban. Ennek azért nagyon örülök, hiszen minden szalmaszálba, ami reményt adhat, kapaszkodni szeretnék. Abban bízom, azért imádkozom, hogy egyszer csak azt lássam, néhány óra elteltével nem duzzadt fel úgy a hasa, mint eddig, mert akkor esély lenne rá, hogy elkezd magától pisilni. Az első 1-2 napban hoztuk magunkkal egy nagy boxban, hogy napjában többször tudjam pisiltetni. Azonban így nem volt nyugalma, úgy éreztem. Ezért most már három napja otthon marad, a kibélelt ketrecében (szabadon hagyva megsérülhetne), és megoldom, hogy napjában többször haza tudjak menni miatta, a pisiltetés miatt. Ilyenkor mindig olyan végtelen nagy örömmel vár, rögtön előrébb jön, ahogy meglát, szinte mosolyog a kis arca, dorombol hangosan, és alig várja, hogy ölbe vegyem...Csak sajnos ezt minden alkalommal a fájdalmas nyomkodás követi, amibe én magam már kezdek lelkileg belerokkanni, annyira sajnálom, hogy ilyen kínoknak kell újra meg újra kitennem ezt az ártatlan kis lelket. Közben simogatom, nyugtatgatom, és ahogy hozzáérek, megnyugszik. De sajnos, addig, míg bizonyos mennyiségű pisi nem jön ki, nem fejezhetem be a hólyag nyomkodását. Istenem, de szeretném, hogy ez végre véget érjen, de úgy, hogy Ciluett élhet tovább, ha nem is teljesen ép cicaként, de ilyen fájdalmak nélkül. Gondolhatjátok, hogy nagyon megszerettem ezt a kis hőst, és ő is mérhetetlenül ragaszkodik hozzám, még a tekintete is megváltozik, ha rám néz...

Volt már, aki jelezte, ha Ciluett meggyógyul, átveszi szívesen, és lett volna olyan jólelkű ember is, aki magához veszi, ha törött a gerince. Azonban jelenleg nagyobb a baj, valahova mindenképp indulnom kell vele, ha néhány napon belül nem kezdődik el e téren is legalább egy kis javulás. Valahova, ahol nem az altatást ajánlják fel egyetlen lehetőségként.

Ciluett és én hatalmas küzdelmet folytatunk néhány napja, mióta a Jóisten az utamba vezérelte, és -talán lesz, aki megért- azt hiszem, ha ezt a könnyes-fájdalmas csatát sikerülne végül megnyernünk, nem biztos, hogy képesek leszünk egymástól elszakadni... Érdekes módon az én öreg Lilu cicám, aki nem szívleli a kölyköket, Ciluetthez nagyon nagy szeretettel fordul. Ciluett pedig, aki már bebizonyította, amikor Anikó néninél megálltam vele egy kicsit Barcikáról hazafele, hogy egyáltalán nem rajong a fajtársaiért, a vele egy szobában élő mentett cicáimra sosem fúj; inkább csak kíváncsi rájuk, Lilut pedig kimondottan kedveli.

Nem tudom, milyen hossz lesz az út a gyógyulásig, de az biztos, hogy közben mi elkerülhetetlenül összekovácsolódunk...Semmi sem biztos még persze, egyelőre csak az, hogy a jelen nagyon kemény nekünk kettőnknek, muszáj megoldást találnom, hogy meggyógyulhasson ez a kis hős, és persze az is biztos, hogy semmiképp sem szeretném ezt a kis angyalkát cserben hagyni, lemondani róla vagy kimondani rá a halálos ítéletet. Persze, tudom, huzamos ideig nem tehetem ki a hólyagnyomkodás fájdalmának, nem is akarom, ám azt is látom, hogy ő még a fájdalmakat is képes elviselni, és hozzám bújva megköszönni, annyira szeretne élni... Szerintem Ciluettről tízből nyolc ember már biztosan lemondott volna, akár azért, hogy a kiscicát kímélje, akár azért, hogy magára ne mérjen ekkora, valóban túl nagynak látszó feladatot. Azt hiszem, Ciluett nem véletlenül került hozzám. Élni akar, és nekem az a dolgom, hogy mellette álljak hatalmas küzdelmében, és minden erőmmel igyekezzek megtalálni a módját annak, hogy megoldódjon a fájdalommentes, önálló pisilés. Hálás köszönet azoknak a jólelkű embereknek, akik hozzájárultak Ciluett eddigi és ezutáni orvosi költségeihez! Jelenleg a rengeteg ide-odaszaladgálás a Falka és Ciluett között az, ami elég nagy problémát okoz, mert tankolásra csak olyan pénzt tudok fordítani, ami a saját kártyámra érkezik, a kutyusok számlájáról erre nem tudok levenni (mert a könyvelésbe nem tehetek be benzinről szóló számlát...), és mivel volt néhány barcikai és egy egri utunk is, és még lesz is a napokban, így most már két napja kölcsönpénzből oldom meg a tankolásokat.

Valamiért most a kocsim is sokat fogyaszt egy ideje, és a Kiskapud – Ózd közti, napi többszöri út kezd teljesen csődbe dönteni. Ha valaki segíteni szeretne Ciluettnek és nekem a mi kettőnk nagy küzdelmében, az az imán kívül azzal tud a legtöbbet segíteni most nekünk, ha az én nevemen lévő számlára utal, hogy tankolni tudjak, ne kelljen folyton attól rettegnem, hogy félúton megáll a kocsi, és ne kelljen a hozzám legközelebb álló, végképp nem jómódú emberektől úgy kölcsön kéregetnem folyamatosan, hogy közben halvány fogalmam sincs, mikor tudom visszaadni nekik...

Számlaszámom: HU53 1040 0353 8676 6575 8687 1000, K&H BANK. Köszönöm a bizalmat, ha segítesz. Köszönöm, ha mindezt végigolvastad, és velünk együtt reménykedsz a gyógyulásban. Köszönöm, ha van ötleted, tipped, tanácsod, és megosztod azt velem, akár itt, akár sms-ben -0670/597-8277- (elérni nehéz, neten keveset vagyok, a legbiztosabb az sms), és ha bárkinek volt már hasonló cica az életében, kérem, írjon róla nekem. (ha nem látnám meg a levelet, érdemes rám küldeni névvel együtt egy smst, hogy tudjam, kitől nézzem az üzetetet a fb-on, ahogy gép elé kerülök.

Olyan jó lenne tudni sorstársakról, akiknek sikerült megnyerni a csatát, és tudni azt, hogy mivel tudta őt ebben segíteni az ember...) Köszönöm a megosztásokat, és a megértést, ha végül nem megy tovább tőlem ez a kiscica... És köszönöm, ha velem együtt kéred a Jóistent, tegyen csodát, és gyógyítsa meg Ciluettet, ha már ennyi élni akarással áldotta őt meg, és elvezette hozzám...

Köszönjük az adományokat:

HEROSZ Ózdi Szervezete, OTP 11734121-20043678. Külföld: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000,  BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now