Turmix

Minden megélt igazság ellenére is, olykor sajnos meg kell tapasztalni, hogy mennyire igazságtalan is tud lenni ez az élet... Turmix cica, ez a csodaszép fiatal kandúrka kölyökkorában megmenekült sanyarú sorsából, Anikó néninek köszönhette új, boldog életét! Onnan menekült ki, ahol Bella élt, nyakába benőtt rozsdás lánccal...Anikó néninek hamar egyik kis szerelme lett, akárcsak Bajusz, ők hárman eg...ymás nélkül elképzelhetetlenek lettek...

Aztán pár hete Turmix olyan fura, úgy bújja Anikó nénit, kapaszkodik bele, utána. Milyen szívet tépő, most, kicsit többet tudva már, hogy ez a fiatal cica pontosan megérezte a véget, már jóval korábban, mint ahogy mi sejtettünk meg valami borzasztót...Aztán elkezdődtek a tünetek... Napok óta az orvost járjuk, kétszer voltunk Barcikán Turmixal. Volt, hogy jobban lett, de volt, hogy rosszabbul. Aztán tegnap vészes diagnózist kaptunk a doktornőtől. Nagy a baj, nagyon nagy. Szinte biztos.

De azért mi reménykedtünk. Anikó néni, Gizi, Dávid, én, szomszédok, barátok... Turmix barátai...Mert hogy ez a kecses, nagy szemű cica hamar sok-sok barátra lelt. Ha nem is gyengéd kedveskedésével (azt Anikó néninek tartogatta), de a végtelen szelídséggel, ami belőle áradt, mindannyiunkat levett a lábáról. Cicabarátja Bajusz, alias BAÚSZ, és Ciróka. És most nagyon beteg...Bár tegnap reménykedésre adott okot, hogy pisilt, hogy evett, de ma már közel a vég...Anikó néniért is, Turmixért is a szívem szakad... Nem is tudom, mit kérjek, mít kívánjatok imátokban ennek a kedves és szép cicának, aki tegnap végig dorombolta a kezelést, az ultrahangozást, a vizsgálatot, és a fájdalmasabb részeket is... Mert a net azt írja, meg a cicás könyvek is, hogy nincs esély a gyógyulásra...Istenem... Ha mindenképp ilyen igazságtalanul kell végződjön e kedves cicának a története, akkor kérlek, ne kínozd soká, ő igazán nem érdemli meg...És kérlek, a többiekre vigyázz, ők valahogy, egy csoda által, mind kerülhessék el ezt...És kérlek, Istenem, adj erőt Anikó néninek ebben az iszonyatos időszakban...! Valami ilyesmit, ha kérnétek Ti is... És most nem is tudok többet mondani, a könnyektől, csak annyit, látjátok, ezért nem tudunk cicákat sem befogadni már... :( Bejegyzés, utólag: Sajnos, Turmixot vasárnap délutánra olyan nagy erejű rohamok kapták el, hogy olykor már nem is volt magánál... Anikó néni is úgy látta jónak, ha nem engedjük tovább szenvedni ezt a drága cicát... Este ő és én felvittük utolsó útjára Turmixot Barcikára...Végtelenül fájdalmas út volt...

A dokiék, bár fájó szívvel, de megtették, abszolút tiszteletben tartva, hogy mi, akik szeretjük, nem akarjuk szenvedni látni, hagyni. Anikó néni és én sírtunk. Szinte el se hittük.

Anikó néni azóta is gyászol, kívánjatok neki nagyon sok erőt a Jóistentől...És jó egészséget a többi cicának. Drága kicsi Turmix, nyugodj békében, nagyon fogsz hiányozni örökké...