Öreg barátném
Ne haragudjatok, hogy ennyire eltűntem az utóbbi időben, de nagyon ránk jár a rúd sajnos... Néhány napos rosszullét után tegnap este meghalt az egyik öreg kutyusunk, aki a kezdetektől Kiskapudon élt, és aki hatalmas barátom volt nekem. Akkor lett beteg, amikor a dokiék épp szabadságukat töltik, úgyhogy messzebbre kellett indulnunk vele segítségért, de sajnos, hiába tett meg mindent az orvos, öreg... barátnőm szíve már nem bírta tovább...Bár sikerült méltón elbúcsúznunk egymástól, a hiánya egyelőre felfoghatatlan, a szemeim pedig teljesen kisírva már.
Ezen kívül volt „szerencsém” egy rozsdás szögbe belelépni, aminek következtében iszonyúan fáj két napja a lábam és még rendesen menni sem tudom. Persze, orvoshoz nem megyek, de kezelgetjük, javulgat, és bár pihentetni nincs alkalmam, azért annyit nem tudok rohangászni, mint előtte. Ránk jár a rúd, mondom...A tartalékainkat elkezdtük felemészteni, bár kapunk segítséget folyamatosan jólelkű emberektől, a Falka étvágya egyre nagyobb, ahogy hűl a levegő, és amúgy is sokan vagyunk nagyon... Már nem csak az ősz végéig beosztani gondolt pénzt sikerült megenniük, hanem a Csuzlinka újabb, nem várt műtétjére valót is. Szeptember 14-én megyünk fel újra Bp-re, az Egyetemre, de pillanatnyilag ott tartunk, ha nem kapunk segítséget, vagy műtét lesz, vagy kajavásárlás...:( Sok mindenről szeretnék már írni régóta, jólelkű adományokról, csodálatos örökbe adásokról többek közt.
És írok majd a két kiskutyáról is, akiket kénytelenek voltunk egy hete befogadni, miután a szemünk láttára beléjük rúgták, és ha ott hagyjuk őket, az út közepén, ahol szaladoztak, délután már egész biztosan csak a kis holttestüket találtuk volna...Így viszont most ketrecben élnek, nappal egy nagyobban, éjjel a nemrég kapottban, várjuk, hogy meglegyen a kellő védettségük az oltás után, és örülünk minden napnak, amikor azt látjuk, jól vannak...
Mesélek majd egy öreg kutyusunkról is, akit még régen adtunk örökbe, és akit tegnap kellett, hosszas nyomozást követően, vissza menekítenünk magunkhoz, ugyanis kiderült, hogy már kb. egy féléve arra használták, hogy láncra kötve egy üres házat őrizzen... :( Ez ügyben nagyon köszönöm Mariann barátnőm segítségét, nélküle ez nem ment volna, így viszont sikerült visszaadnunk a boldogságot öreg kutyusunknak, aki ott, a lánc végén már éppen kezdte feladni... Nagyon haragszom az emberekre, ez a „gazdi” is egy újabb hatalmas csalódás, amit sosem gondoltunk volna...
És mesélek majd egy kiscicáról is,akit meg kellett mentenünk, ám hova tenni végképp nem tudtuk, amikor is a Jóisten mindent megoldott, és szerető gazdit küldött, akinek legnagyobb szüksége volt épp egy kiscica vigaszára... Ennivalót továbbra is nagy hálával fogadunk! A létszámstopot továbbra is muszáj tartanunk! A továbbiakban is leginkább smsben (0670/597-8277) lehet elérni, idegen számokat nem merek felvenni, mivel 10-ből 8 ember azért keres, hogy fogadjuk be valakit, és a mi indokainkat a legritkábban értik meg...Pedig tényleg nem tudunk befogadni. Most is, ha nem kapunk segítséget, hamarosan nagyon nagy bajba kerülünk, hiszen a Falka nem maradhat éhen...
Aki segítene, az kis tagszervezetünk (Herosz ózdi szervezete) otp 11734121-20043678-00000000 számú számlaszámán keresztül megteheti, és mi nagy hálával fogadjuk. Köszönöm a levelek terén a türelmet! Ha valami nagyon fontos, és nem érkezik tőlem válasz, kérlek, írjatok rám újra, hogy előúre kerüljön a sok levél közt, jobban észreveszem, amikor picit be tudok lépni. Imádkozzatok értünk, több rossz már ne jöjjön. Kitartunk, mert ki kell tartani, mert a nehéz idők mindig még inkább megedzenek, de azért vágyunk már, úgy igazán vágyunk már könnyebb időszakra...Ildikó, Dávid és a Falka. Hamarosan jelentkezem tegnap elment barátunk búcsújával...