"Új" négykerekű barátunk

És akkor egy igazán jó és nagy hír is így a végefelé... Tudtuk, ha megáll az én hűséges öreg autóm, baj lesz, nagy baj. Hiszen ezt az életet, Falkával, Ózdtól kilométerekre lévő Kiskapuddal, állatorvossal, kutyakajával, éttermi maradékkal, éjszakai hazajárásokkal, mindezt, és még annyi mást saját autó nélkül lehetetlen csinálni...

Tudtuk azt is, az én öreg fiatom, szeretett négykerekű barátom már ezer sebből vérzik, már a műszakin átvinni, a legfontosabbakat megcsináltatni annyiban lenne, mint egy másik autó. De azt is tudtuk, erre végképp nincsen pénz.

Voltak is aggasztó, álmatlan éjszakáim emiatt, és ha elaludtam végre, azt álmodtam, várnak a kutyáim, és nem jutok ki hozzájuk...

Aztán mindig arra gondoltam, majd a Jóisten kiteremti a megoldást, és ettől végül megnyugodtam. Aztán megállt az autóm. Füstölt, a benzint és az olajat már régóta nyom nélkül elnyelte, de aznap meg is állt...Ijedelem, kétségbe esés, "most akkor mi lesz ezután"-érzés.

Majd kapaszkodók, váratlan segítség amire kell, arra, meg egy jó barát, aki helyettem a neten keresgél, gyors döntés, szerelem már egy fotó alapján is.

Nagyon jó ár egy jó állapotú opelre, plusz új téli gumik, friss műszaki, és a lényeg: végre kombi, amibe már nem csak a ketrec, hanem sok-sok kaja is belefér, és akár kutyaól is, végre nem akadály a méret, végre biztos a fűtés, világít a műszerfal, és nem ég a hibajelző! Szerelem, mondom... :) És gyors döntés, segítség hozzá Svájcból, plusz segítség váratlanul bármire, és Karácsonykor saját részre kapott pénzekből ami még maradt ment az én "új" csodámba, és már hoztam is haza, és ha félve is, de jöttünk együtt, új barátom és én! Már tudja ő is, új élete nem lesz egyszerű, kimondottan bonyolult lesz, pörgős és zsúfolt, ám értelme lesz és célja!

Köszönöm azoknak, akik segítettek, hogy mindez megtörténhetett! Aki ismeri az életünket, az tudja, szinte semmi nem olyan fontos benne, mint az autó... Persze, nekem semmi sem megy könnyen, az első nap kiderült, hogy vannak problémák, nem is kicsik, köszönet a bátyámnak és a szerelőnek, hogy gyorsan sikerült kiküszöbölni a bajt! Mondanom sem kell, az autókereskedő mosta kezeit... És még valami: a Fiatom, öreg barátom, ahogyan Benjino is, marad itthon, a kutyusok dolgait fogja őrizni, nekem a roncstelep olyan, mint a sintértelep, számomra nem szóba jöhető alternatíva. Persze, tudom, ezért sokan hülyének néznek, csak ez engem nem nagyon érdekel :) Amikor búcsúztam Tőle, öreg, hűséges barátomtól, utolsó útja után beültem vissza, megöleltem a kormányt, és úgy sírva köszöntem meg neki a sok-sok közös utat és kalandot, a sok-sok közös mentést, a hatalmas szolgálatot, amit a Kutyákért megtett az együtt töltött évek alatt...Megköszöntem neki, hogy szinte sosem hagyott cserben, hogy amikor a benzin szivárgott belőle hónapokon át, vigyázott ránk és nem robbant be, hogy betegen is felvitte a kutyakaját a szerpentinen, hogy 13 kutyával is elindult elsőre. Megköszöntem a rengeteg éjszakai és hajnali utat, a rohanást az életekért, és közben csak folytak a könnyeim, és úgy öleltem az én öreg kocsim kormányát. És aztán arra gondoltam, hogy amíg ilyen maradok, amíg így búcsúzom még a kocsijaimtól is, hogy aztán pihenni engedjem tovább, a közelemben, addig nincsen baj velem, addig éppen olyan ember vagyok, amilyennek gyerekként elindultam... Kívánjatok nekünk és "új" négykerekű barátunknak még sok együtt töltött évet, rengeteg életmentést, sok-sok szállítandó kutyakaját és viszonylag problémamentes közös jövőt!