2017 első örökbe adottja: Szürke

A napokban is volt azért okunk a boldogságra :) Az év első örökbe adottja éppen egy idősebb kutyusunk, Szürke volt, aki már másfél éve élt pártfogásunkban.

Szürke egy végtelenül becsületes idősebb legény, akivel soha semmi gondunk nem volt, azt leszámítva, hogy a leghidegebb napon "megette" az ólját... Ő egyébként annak idején azért került hozzánk, mert a gazdik nem bírtak vele, állandóan szökött ...tőlük, remélhetőleg ezen az, hogy mi ivartalanítottuk, sokat változtatott, és az is, hogy azóta már még inkább benőtt a nagylegény feje lágya :)

Szürke türelmesen várta, hogy egyszer, egy szép napon őt is kiválassza valaki, de tudjuk, idősebb kutyusoknak mennyivel kevesebb az esélye, még akkor is, ha igazán jó kutyák és megbízható házőrzők... Aztán egy nap megkeresett egy kedves, jólelkű úr a környékről, aki annak idején már a szülei számára is tőlünk választott kutyust, és akkor is pontosan egy idős falkatag, öreg Kutyi ért általa révbe, akit azóta is nagyon-nagyon szeretnek. Amikor hívott az úr, én éppen nagyon rossz passzban voltam (tudjátok az okát...), ám éreztem, ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, a Falka számít rám, mi pedig számítunk a rendes gazdijelöltekre mindig, még ha a lelkünk épp darabokban van, akkor is. Valahogy erőt vettem magamon, hogy fogadni tudjuk az urat és fiát, és magamban, odabent éppen arra gondoltam, míg vártuk őket, és a kutyákat láttuk el, hogy talán éppen ez a nap az, ami a mi Szürkénk nagy napja lesz...és ha így van, akkor muszáj összeszednem magam, és képviselnem az ő érdekeit, hiszen helyette én beszélek, ő pedig számít rám...

Mikor megérkeztek a gazdijelöltek, nem is említettem Szürke nevét, hagytam, hadd menjenek végig a kutyák közt, és amikor az úr a többieket simogatva másodjára is a Szürke kennelénél állt meg, tudtam, sikerült! Kérdeztem, hogy ő legyen, mire az úr: "szerintem igen, de vajon szerinte?", majd benyúlt a többieket ugató Szürkéhez, aki a mozdulattól megnyugodott, és igazi jól nevelt kutyushoz illőn mancsát nyújtotta a barátságos idegen felé...:) És ezzel a dolgok el is lettek rendezve, Szürke kiválasztva, nagy nap felvirradva, búcsú megejtve. Papírok, oltási könyv, anyagiak, jó tanácsok, utolsó ölelés, egy könnyes szempár (enyém), egy dörgölődző buksi (Szürkéé), bizakodó és örömteli tekintetek (új gazdiké), a szememben az örömnek örülő lélek (Dávidé) és egy új élet elindult újra Kiskapudról... Azóta beszéltem a gazdival, nagyon szeretik Szürkét, nem akar szökni, nagyon okosnak tartják, és büszkén mesélték, hogy nappal kihúzza ugyan a szőnyeget az óljából, de amikor este jön a hideg, példátlan módon vissza is húzza :) A sétákról, ahogyan öreg Kutyi is, egész biztosan a mi jó öreg Szürkénk is hiányozni fog, de mind tudjuk: ez egy csoda, az idősebb kutyák révbe érése mindig az! Nekem az esti etetések alkalmával idő lesz megszoknom, hogy Szürke, akivel a vacsora utáni "utolsó falatok" jelensége elindult, már nem vár cinkos tekintettel az egy-egy falat sült kacsára jóllakva a kennelében, de így legalább Szörnyi és öreg Linda kétszer annyit kap :) Szürke kennelét a kifutós kiskamaszok közül kapták meg néhányan, hogy végre a legkisebbek is többet lehessenek kint szabadon napközben, biztonságban. Légy nagyon boldog, öreg barátom, arany Szürke, mind az ötven árnyalatodban!

Látod, mondtam, hogy egy szép napon majd Neked is sikerül...

Köszönjük az adományokat:

HEROSZ Ózdi Szervezete, OTP 11734121-20043678. Külföld: IBAN: HU16 1173 4121 2004 3678 0000 0000,  BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now